Nyomtatás E-mail

2015.04.03. nagypéntek PASSIÓ  17 óra

Köszöntő ige: 1 Korinthus 1,3 : Kegyelem néktek és békesség ... 
Énekek: 335 - Máté passió - 343
Olvasmány:  Máté evangéliuma 27. rész 
Passiót énekel: Halleluja kórus
Evangélista és Jézus szerepében : Nyíri Ákosné karvezető és Dr. Fekete Csaba kántor 
Pilátus szerepében : Durkó János
 

Igehirdetés letöltése

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. 

1 Korinthus 1,3 )

 

alt

 

Máté evangéliuma 27. rész 

  1. Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. 
  2. És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak a helytartónak. 
  3. Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, 
  4. Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad. 
  5. Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát. 
  6. A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára. 
  7. Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek. 
  8. Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig. 
  9. Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részéről megbecsültek, 
  10. És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem. 
  11. Jézus pedig ott álla a helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod. 
  12. És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele. 
  13. Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened? 
  14. És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék. 
  15. Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának. 
  16. Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak. 
  17. Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak? 
  18. Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe. 
  19. A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta. 
  20. A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. 
  21. Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást. 
  22. Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg! 
  23. A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg! 
  24. Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok! 
  25. És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon. 
  26. Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék. 
  27. Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot. 
  28. És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá. 
  29. És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya! 
  30. És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala. 
  31. És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt. 
  32. Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét. 
  33. És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek, 
  34. Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni. 
  35. Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. 
  36. És leülvén, ott őrzik vala őt. 
  37. És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya. 
  38. Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől. 
  39. Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván. 
  40. És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! 
  41. Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala: 
  42. Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki. 
  43. Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok. 
  44. A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére. 
  45. Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig. 
  46. Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? 
  47. Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez. 
  48. És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki. 
  49. A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt? 
  50. Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét. 
  51. És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének; 
  52. És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada. 
  53. És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének. 
  54. A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez! 
  55. Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki; 
  56. Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja. 
  57. Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak; 
  58. Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet. 
  59. És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba, 
  60. És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne. 
  61. Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala. 
  62. Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz, 
  63. Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok. 
  64. Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél. 
  65. Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok. 
  66. Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel. 
 

Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.