Nyomtatás E-mail

2015.04.03 nagypéntek  10 óra

Köszöntő ige: Zsoltárok 21:14: Emelkedjél fel Uram a Te erőddel, ... hadd zengedezzük hatalmadat! 
Énekek: 340:1-4.   342:1-5.   340:5-6.   340:7-8.   342:6-9. 
Olvasmány:  Lukács evangéliuma 23. rész 33-49. vers
Alapige: János evangéliuma 16. rész 20-22. vers 
Igehirdető: Csoma Zoltán református lelkipásztor 
 

Igehirdetés letöltése

Emelkedjél fel Uram a Te erőddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat!

Zsoltárok 21:14 )

 

alt

 

Lukács evangéliuma 23. rész 33-49. vers 

  33. Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől. 
  34. Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot. 
  35. És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a 
Krisztus, az Istennek ama választottja. 
  36. Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván őt. 
  37. És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat! 
  38. Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya. 
  39. A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! 
  40. Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! 
  41. És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. 
  42. És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban! 
  43. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. 
  44. Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig. 
  45. És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada. 
  46. És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala. 
  47. Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala. 
  48. És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére. 
  49. Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket.  

János evangéliuma 16. rész 20-22. vers 

  20. Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul. 
  21. Az asszony mikor szűl, szomorúságban van, mert eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra. 
  22. Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket.  

 

Nagypéntek  

 

Most titeket szomorúság fog el,
de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek,
és örömötöket senki sem veheti el tőletek.

 

Kedves Testvéreim! 

Ezen a szomorú napon, mikor Urunk szenvedésére és kereszthalálára emlékezünk, alapigénkben örömről is hallunk. Ez a két fogalom, öröm és szomorúság kapcsolódnak egymáshoz. Nem volt ez mindig így! Isten nem szomorúságra, hanem örömre teremtett bennünket, nem múló, hanem örökké tartó örömre, azt akarta, hogy csak az öröm töltse be az életünket - a Benne és az egymásban való örvendezés -, és a szomorúságot ne is ismerjük. Mi azonban vágytunk a szomorúság megismerésére is… „Sikerült”, Isten félreérthetetlen figyelmeztetése ellenére is! 
Kevés öröm azért mégis maradt, de az is olyan, mint a tenger mélyéről felhozott gyöngy, mire felszínre kerül, szinte már nincs is, összetörik. A másik baj pedig, hogy az a kis öröm is, amiben olykor része lehet az embernek, múlandó, nagyon rövid ideig tartó. 

Miben keresik az emberek az örömüket? 
Evésben, ivásban, szórakozásban, élvezeti szerekben, szerelem, meggazdagodás, egészségmegőrzés, szépségápolás, és még nagyon sok mindent sorolhatnánk, de mindez ideig-óráig való. Mindezek ki tudja, meddig tartanak?! A múlandóság hatalma alatt ki tudja, mikor jön el bárminek is a vége, ami valaki számára örömet jelent. Egyáltalán a puszta létnek is a vége. (Repülőgép balesete a közelmúltban) 

De milyen jó hozzánk, méltatlanokhoz, a mi drága Teremtőnk.

Megígérte a segítséget, és meg is adta. Milyen csodálatos volt hallani a betlehemi mezőn az angyali üzenetet:
„Hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz, született nektek ma a Megtartó, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lukács evangéliuma 2. rész 10. vers)

Eljött az, aki kiiktathatja a szomorúságot az életünkből. S hogy valóban Ő az, annak számtalan esetben félreérthetetlen jelét adta. Mikor még az Útkészítő Keresztelő János is elbizonytalanodott, ezt mondta Jézus a János tanítványainak:
„Mondjátok el Jánosnak, amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a süketek hallanak, a poklosok megtisztulnak, a szegényeknek az evangélium hirdettetik, sőt még a halottak közül is támadnak fel.” (Lukács evangéliuma 7. rész 22. vers)
Ez az igazi öröm, amit 
Ő hozott, s amit egyedül Ő adhat! 

De hát ez is csak Nagypéntekig tart?

„Másokat megtartott, magát nem tudta megtartani?!” De éppen azzal tudott Jézus másokat örökre megtartani, hogy halálra adta magát, megküzdött a halállal és legyőzte, hogy ebben a győzelemben bennünket is részeltessen. 

Nagy öröm ez a győzelem számunkra, amely mindenkié lehet. E földi életben még bőven van szomorúság is, azonban hirdetjük az Ő páratlan és mindörökké tartó győzelmét. Ígérete szerint, ha elkészítette a helyet az övéi számára a mennyben, a győzedelmes Úr Jézus visszajön övéiért, s akkor végleg eltűnik minden szomorúság, csak az öröm, a nagy öröm marad meg mindörökre. 

Kívánom, hogy ez a jövő legyen mindnyájunké, mert erre tekintve, a jelen valós és sokszor nagyon fájó szomorúsága is elviselhetővé válik. Hogy így legyen, kérjük szüntelen a felülről való erőt!  


Ámen. 

Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.