Nyomtatás E-mail

2015.04.12.  10 óra

Köszöntő ige: Márk 16,15 : „ ... Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.”
Énekek: 353:1-4.   357:1-4.   353:5-7.   353:8-9.   357:5-7. 
Olvasmány:  János evangéliuma 21. rész 1-14. vers
Alapige: János evangéliuma 21. rész 1-14. vers 
Igehirdető: Jenei Zoltán gyülekezeti lelkipásztor
 

Igehirdetés letöltése

Jézus mondja: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.

Márk 16,15 - Károli fordítása )

 

alt

 

János evangéliuma 21. rész 1-14. vers 

  1. Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképen: 
  2. Együtt valának Simon Péter, és Tamás, a kit Kettősnek hívtak, és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettő is az ő tanítványai közül. 
  3. Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit. 
  4. Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton; a tanítványok azonban nem ismerék meg, hogy Jézus van ott. 
  5. Monda azért nékik Jézus: Fiaim! Van-é valami ennivalótok? Felelének néki: Nincsen! 
  6. Ő pedig monda nékik: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felől, és találtok. Oda veték azért, és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt. 
  7. Szóla azért az a tanítvány, a kit Jézus szeret vala, Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, a mikor hallja vala, hogy ott van az Úr, magára vevé az ingét (mert mezítelen vala), és beveté magát a tengerbe. 
  8. A többi tanítványok pedig a hajón menének (mert nem messze valának a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire), és vonszszák vala a hálót a halakkal. 
  9. Mikor azért a partra szállának, látják, hogy parázs van ott, és azon felül hal és kenyér. 
  10. Monda nékik Jézus: Hozzatok a halakból, a melyeket most fogtatok. 
  11. Felszálla Simon Péter, és kivoná a hálót a partra, a mely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal; és noha ennyi vala, nem szakadozik vala a háló. 
  12. Monda nékik Jézus: Jertek, ebédeljetek. A tanítványok közül pedig senki sem meri vala tőle megkérdezni: Ki vagy te? Mivelhogy tudják vala, hogy az Úr ő. 
  13. Oda méne azért Jézus, és vevé a kenyeret és adá nékik, és hasonlóképen a halat is. 
  14. Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az ő tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból.  

János evangéliuma 21. rész 12-14. vers

  12. Monda nékik Jézus: Jertek, ebédeljetek. A tanítványok közül pedig senki sem meri vala tőle megkérdezni: Ki vagy te? Mivelhogy tudják vala, hogy az Úr ő. 
  13. Oda méne azért Jézus, és vevé a kenyeret és adá nékik, és hasonlóképen a halat is. 
  14. Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az ő tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból.  

 

HÚSVÉT UTÁN… 

 

A tanítványok közül pedig senki sem meri vala tőle megkérdezni:
Ki vagy te?
Mivelhogy tudják vala, 
hogy az Úr ő.

 

Kedves Testvéreim! 
 

Nem volt itt semmi titok, a próféták jó előre szóltak róla, maga Jézus is háromszor is jelezte tanítványainak szenvedését, halálát és feltámadását. Feltámadása után már kétszer megkereste tanítványait, találkozott velük. A tanítványok ezzel az új helyzettel mégsem tudtak még mit kezdeni. Ne marasztaljuk el őket, mi sem lettünk volna különbek. Hozzájuk hasonlóan mi sem láttuk volna akkor még tisztán a jövőt. 

Mit tesz majd Jézus? Mi lesz az ő feladatuk? - A megoldás kulcsa, mint mindig, most is az Úr kezében volt. 

Vissza a múltba? 

Ebben a számukra bizonytalannak látszó helyzetben Simon Péternek támad a többiek számára is jónak látszó gondolata: „Elmegyek halászni. Mondának néki: elmegyünk mi is te veled. Elmenének, és azonnal hajóba szállának, és azon az éjszakán nem fogtak semmit.” 

Vissza a múltba, azok a tanítványok, akik az Úr Jézus által ki lettek választva, hogy embereket halásszanak! Pedig már megtörtént a világ legnagyobb csodája: „Elnyeletett a halál diadalra. Halál! Hol a te fulánkod? Pokol, hol a te diadalmad? A halál fulánkja pedig a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nekünk, a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (I. Korinthus 15: 55-57.) A legdrágább hírrel - a feltámadás hírével! - lehetett volna indulni a világba, vinni minden emberhez, mert nincs ember, aki ne lenne a halál hatalma alatt. 

És mégsem, ők ehelyett halászni mentek, vissza a múltba. De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Járt már így Péter máskor is. „Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton, a taníványok azonban nem ismerék meg, hogy Jézus van ott. Monda azért nékik Jézus: Fiaim! Van-é valami ennivalótok? Felelének néki: nincsen! Ő pedig monda nékik: vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felől, és találtok. Odaveték azért, és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt.” – olvashatjuk a történetből. 

Az Úr van ott! 

Erről már lehetetlen volt nem megismerni az Urat, ezt rajta kívül nem volt képes más megcselekedni. Ezért szólalhatott meg a szeretett tanítvány: „Az Úr van ott!” Ő, aki az övéit soha nem hagyta szükségben, hanem gazdagon ellátta, és ellátja az örökkévalóságon át, mert felmérhetetlen az ő gazdagsága. S hogy nem álom, amit látnak, „monda nékik Jézus: hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok.” Majd utána ebéden látja vendégül őket. 

Tanúim lesztek! 

Nos, ezzel a csodálatos segítséggel ő is abban akarja megerősíteni tanítványait, hogy térjenek vissza a múltba, felejtsék el mire választotta ki őket?! Semmiképpen sem, csupán tudatosítani akarta bennük, hogy nála nélkül semmit sem cselekedhetnek, még a leghétköznapibb dolgokat sem. Hát még azt az óriási, világra szóló munkát, ami reájuk várt! Isteni erőt kapnak hozzá, mert csak azzal lesznek képesek végezni, tájékoztatja őket a feltámadott Úr, amint olvasható az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 1. része 8. versében: „Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok, és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samáriában, és a földnek mind végső határáig.” Ez történt évszázadokon keresztül, ezt senki meg nem állíthatta, s ez lesz ezután is, az ő visszajöveteléig. 

Ma is hallható a Róla szóló jó hír! „Boldogok, akik megtartják az Ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.” (Jelenések 22:14) 

„Akinek van füle, hallja, mit mond a lélek a gyülekezeteknek.”  


Ámen. 
 

 

Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.