Nyomtatás E-mail

2015.04.26  10 óra

Köszöntő ige: 
Példabeszédek 28:13 : 
„Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga ... ” 
Énekek: 138:1.   395:1-3.   138:2.   138:3.   396:1-3. 
Olvasmány:  János evangéliuma 21. rész 15-25. vers
Alapige: János evangéliuma 21. rész 15-17. vers 
Igehirdető: Csoma Zoltán református lelkipásztor 
 

Igehirdetés letöltése

Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga, aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.

Példabeszédek 28:13 )

 

alt

 

János evangéliuma 21. rész 15-25. vers 

  15. Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat! 
  16. Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat! 
  17. Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat! 
  18. Bizony, bizony mondom néked, a mikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, a hova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, a hová nem akarod. 
  19. Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla néki: Kövess engem! 
  20. Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, a kit szeret vala Jézus, a ki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén és mondá: Uram! ki az, a ki elárul téged? 
  21. Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen? 
  22. Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem! 
  23. Kiméne azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a tanítvány nem hal meg: pedig Jézus nem mondta néki, hogy nem hal meg; hanem: Ha akarom, hogy ez megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá? 
  24. Ez az a tanítvány, a ki bizonyságot tesz ezekről, és a ki megírta ezeket, és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz. 
  25. De van sok egyéb is, a miket Jézus cselekedett vala, a melyek, ha egyenként megiratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, a melyeket írnának. Ámen.  

János evangéliuma 21. rész 15-17. vers 

  15. Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat! 
  16. Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat! 
  17. Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat! 

 

Váratlan találkozás a Feltámadottal  

 

„Szeretsz-e Engem?” – kérdezte Jézus. 

 

Kedves Testvéreim! 
 

Az emberek nem szeretik a vereséget, mindenki mindig győzni szeretne. Háborúkat soha nem azért indítottak a népek, hogy vereséget szenvedjenek, hanem hogy győzzenek, leigázzanak más népet, vagy népeket. Nemesebb versengés a sport, az erő, az ügyesség megmutatására. S hogy valaki győztes lehessen, világbajnokságot vagy olimpiát nyerhessen, kész évekig tartó nagyon kemény munkát vállalni, hogy alkalmassá legyen a győzelemre. Az emberek számára a győztesek a kedvencek, az irigyeltek. Ősi mondás: jaj a legyőzöttnek! 
Milyen csodálatos élmény volt a tanítványok számára annak idején látni, tapasztalni Uruk csodálatos győzelmeit, abban az időben mások által gyógyíthatatlan betegségek gyógyításában, sőt, halottak feltámasztásában, ezrek jól tartásában, emberek jó útra vezetésében! Annál szörnyűbb volt hallani, amikor szenvedéseiről, megcsúfoltatásáról, haláláról kezdett el nekik beszélni. Ezt már vereségként fogták fel. 

Ne csodálkozzunk, ha ezt olvashatjuk Péterről, a tanítványról a Máté ev. 16. rész 22. versében: „És Péter előfogván, őt kezdé feddeni, mondván: mentsen Isten Uram! Nem eshetik ez meg Tevéled.” Pedig feltámadásáról is szólt minden esetben, így már nem vereség az Ő halála, hanem a világ leghatalmasabb és páratlan győzelme. 

Amikor eljött az ideje, hogy az előre jelzett dolgok be is teljesednek, az már teljesen elviselhetetlen volt a tanítványok számára. Akiről vallották, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Istennek egyszülött Fia, az ott van megcsúfolva, meggyalázva, majd keresztre feszítve. Ilyen helyzetben már Péternek is inába szállt a bátorsága minden fogadkozása ellenére, s nem győzött esküdözni: „nem is ismerem ezt az embert”. A győztessel jó volt együtt lenni, de a vesztessel, akivel mindezt meg lehet tenni, már veszélyes sorsközösséget vállalni. Nem így van azóta is sokak esetében a világban? Amikor jól megy az Isten ügye, olyan jó oda tartozni, de ha veszélybe kerül, akkor szélsebesen el kell húzódni tőle, nehogy veszélybe sodorjon… 

Ilyen gyarló az ember, de milyen jó, hogy Isten ismer bennünket, és adta azt nekünk, Aki nem riadt meg a veszedelmek láttán, hanem bátran szembenézett velük, és győzött fölöttük. Győzelme után vitte a jó hírt a megriadt tanítványoknak: én élek, és minden azért történt, hogy ti is élhessetek. A tanítványok találkozhatnak többször a Feltámadottal. A felolvasott történetet megelőzően tűz mellett. Mint ahogy a tűz mellett történt Péternek, a „kősziklának” a tagadása. Ebéd után szólítja meg Jézus tanítványát. 

Ne csodálkozzunk, hogy még kétszer megkérdezte Jézus, hiszen háromszoros volt Péter tagadása is. 
„Simon, Jónának fia. (Nem Péter - nem kőszikla!)
Jobban szeretsz-é engem ezeknél?”
„Igen, Uram, te tudod, hogy én szeretlek téged.”
– válaszolta Péter.
„Uram te mindent tudsz, te tudod hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: legeltesd az én juhaimat!” 
Igen, Ő mindent tud, tudta, hogy miután Péter megismerte magát, és rájött, hogy mit jelent neki az Úr, már rábízhatja az övéiről való gondoskodást. 

Bizonyára tőled is kérdezte már az Úr, szeretsz-é engem; talán tőled is már nem is egyszer. Tudnod kell, hogy Ő mindent tud, és nem elégszik meg a puszta szóval, fedezetnek is kell lenni mögötte! Nekünk is adja nap mint nap az alkalmakat az iránta való szeretetünk megbizonyítására. Kérjük a hitvalláshoz a felülről való segítséget!  


Ámen. 
 

Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.