Nyomtatás E-mail

2015.05.17.  10 óra : egyházlátogatás 

Köszöntő ige: 100. zsoltár 2. vers :  „Szolgáljatok az Úrnak örömmel!” 
Énekek: 156.   236,1-7.   264,4.   498,4.   Hirdetés.   Köszöntés.   472,3-5. 
Olvasmány:  139. zsoltár 1-18. vers
Alapige: Korinthusi I. levél 15. rész 58. vers
Igehirdető: Hadházi Tamás református lelkipásztor
A gyülekezetet köszönti: Bárány Péter egyházmegyei tanácsos
 

Igehirdetés letöltése

Szolgáljatok az Úrnak örömmel!

100. zsoltár 2. vers )

 

alt

 

139. zsoltár 1-18. vers 

  1. Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. 
  2. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. 
  3. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod. 
  4. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! 
  5. Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. 
  6. Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt. 
  7. Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak? 
  8. Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. 
  9. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: 
  10. Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem. 
  11. Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz, 
  12. A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság. 
  13. Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. 
  14. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. 
  15. Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. 
  16. Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök. 
  17. És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája! 
  18. Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.  

Korinthusi I. levél 15. rész 58. vers 

Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban. 

 

Egy bátorító ige  

 

Szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek,
buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában,
hiszen tudjátok,
hogy fáradozásotok nem 
hiábavaló az Úrban.

 

Kedves Testvéreim! 

 

A Debreceni Református Egyházmegye képviseletében, egyházmegyei tanácsos testvéremmel együtt, szeretettel köszöntöm a Széchenyi kerti református gyülekezet közösségét a 2015. esztendei egyházlátogatás alkalmával!

Egy bátorító igét hoztam számotokra, és annak három üzenetét. 

1. Óvakodjatok a hiábavaló dolgoktól! 

Mit jelent a hiábavaló szó? Azt jelenti: céltalan, értelmetlen, értéktelen. (Magyar Értelmező Kéziszótár) 

Ilyen dolgokkal foglalkozni, akár csak gondolatban, de főként tevékenységben, tényleg felesleges idő és erő fecsérelése. Tulajdonképpen maga az egész élet hiábavaló – vagyis céltalan, értelmetlen, értéktelen – Isten nélkül. 

Egy evangéliumi ének sorai így hangzanak: 

Az éltem, Jézus, Nélküled teljes boldogtalanság,
Hajó háborgó tengeren, szelek ha űzik, hajtják. 
Tanácstalan vergődve rajt segélyt sehol se látok,
Nem int felém se rév, se part, s a hullám sírja tátog. 

Az éltem, Jézus, nélküled sötét, mint sűrű éjben. 
Nagy tétován csak tévelyeg, hogy célhoz el ne érjen. 
A bűnvadonból nélküled ki sem jutok talán már,
Hazám se látom meg soha: az éjben csak halál vár. 

Az Isten nélküli élet értelmetlenségére mutat rá a Prédikátor könyvének írója, gondolatainak elején: „Minden hiábavalóság!” (Prédikátor könyve 1. rész 2. vers). Azonban ugyanez a könyv így fejeződik be: A végső tanulság ez:

„Féld (tiszteld) Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!” (Prédikátor könyve 12. rész 13. vers).

Az ember élete és minden gondolata-tette az Istennel való közösségben nyer értelmet, célt és értéket. 

2. „Az Úr munkájában fáradozni soha nem hiábavaló! 

Az Istennel kapcsolatban élő ember munkája nem hiábavaló: nem céltalan, nem értelmetlen, nem értéktelen. Isten céltudatos életre hívott el minket Krisztus által. Pál apostol szépen vall erről a Filippi levél 3. rész 14. versében: „Futok a mennyei cél felé…” Péter apostol az I. levele 1. rész 9. versében a hitünk céljának „a lélek üdvösségét” jelöli meg, amely minden földi céltól magasabb rendű, és minden földi célon túlmutat. 

Egy evangéliumi ének sorai így szólnak: 

Ó, téged szeretni, Jézus, a szívem boldog joga, 
És Téged követni, Jézus, az élet célja maga, 
Tevéled haladni, Jézus, a mennyek felé menés, 
És Nálad maradni, Jézus, az béke, megpihenés. 

3. „Legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgók!” 

A céltudatos ember állhatatos, kitartó, nem veszíti szeme elől a célt, és minden igyekezetével a cél felé halad. Vigyázat: nem elég elindulni, valameddig eljutni, hanem végig is kell menni az Úr útján.

Erre bátorítja Pál apostol a korinthusi gyülekezet tagjait -
erre bátorítom most én is a 
Széchenyi kerti gyülekezet közösségét.  


Ámen. 

 

Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.