Nyomtatás E-mail

2015.06.21. csendesnap 10 óra

Köszöntő ige: V. Mózes 6,6-8. vers  : „Maradjanak a szívedben … ” 
 
Énekek: 
77,1      : „Az Istenhez az én szómat…” 
425,1-4 : „Ó, Ábrahám Ura…” 
165,6    : „Jöjj, és lakozz bennem…” 
462,1    : „Csak vezess, Uram, végig…” 
               „Add ide szívedet, ne zárd be hát…” 
200,1-6 : „Ó, maradj kegyelmeddel…” 
 
Olvasmány:  Mózes I. könyve 28. rész 10-22. vers 
Alapige: Hóseás próféta könyve 2. rész 13. vers 
 
Olvasmány felolvasása : Révész Judit 
Imádság :                        Dicső Emilia presbiter 
Igehirdetés:                     Szerencsi Erika kokadi református lelkipásztor 
 
 

Igehirdetés letöltése

Maradjanak a szívedben…

V. Mózes 6,6-8 )

 

alt

 

Mózes I. könyve 28. rész 10-22. vers 

  10. Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott. 
  11. És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vőn egyet annak a helynek kövei közűl, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen. 
  12. És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon. 
  13. És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak. 
  14. És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei. 
  15. És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam. 
  16. Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam. 
  17. Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja. 
  18. És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére; 
  19. És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az előtt pedig Lúz vala annak a városnak neve. 
  20. És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételűl kenyeret s öltözetűl ruhát adánd nékem; 
  21. És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem; 
  22. És ez a kő, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.  

 

 

Hóseás próféta könyve 2. rész 13. vers 

Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.  

 

Találkozás a pusztában Istennel  

 

Így szól az Úr: elvezetem a pusztába és szívére beszélek.

 

Kedves Testvéreim! 

 

Vannak olyan időszakok, az ember életében, amikor azt gondolja, hogy egy másik élethelyzet, egy másik adottság, képesség, egy másik életút inkább illene hozzá, mint az, amivel rendelkezik. Az ember azt hiszi, hogy a MÁS egyben TÖBB. Pedig soha nincs ránk illőbb élet, élethelyzet, életút, mint amelyben benne vagyunk, amit kaptunk. Ha mégis mást gondolunk jobbnak a magunk számára, mint amit Isten elrendelt - ahogyan gondolta és tette ezt Jákób is -, megbontjuk a számunkra kialakított isteni rendet. Sőt, egyenesen felborítjuk azt. Bár Ézsau született először, ő volt az elsőszülött, Jákób – talán  iker-voltuk miatt – mégis úgy gondolta, „lemaradt valamiről”. Emiatt aztán kereste és „megtalálta” az utat is ahhoz, hogy behozza lemaradását. Mikor ez konkrét tettekben is megnyilvánult, menekülnie kellett.  

Útja a pusztába vezetett. A puszta, a „midbár”, a terméketlenség, a nyomorúság jelképe a Szentírásban. Gyakran az Istentől való távollétet is jelenti. De ugyanakkor látjuk azt is, hogy a puszta – éppen azáltal, hogy mindentől távoli, ingerszegény környezetet biztosít -, olykor mégis az Istennel való találkozásnak, Isten cselekedetei megtapasztalásának, és így a rendeződésnek a helye. „…elvezetem a pusztába, és szívére beszélek” (Hóseás 2,13) 

A puszta, a pusztába vezető utak, az események, amelyek minket ott érnek, Isten gondos tervének részei. Aprólékos, figyelmes szeretettel készíti elő a mi Urunk azokat az utakat, amelyek a pusztába vezetnek. Végtelen nagy gondossággal tervezi meg azokat az eseményeket, amelyek ott történnek velünk. És teszi mindezt azért, mert hiányzunk Neki, és mert nem akarja az örökkévalóságot nélkülünk tölteni. Azért rendel el pusztai utakat, pusztában eltöltött időket, hogy megtaláljuk Őt, hogy megtaláljuk önmagunkat. , és hogy megtaláljuk a ránk vonatkozó tervet, amit Isten gondolt ki számunkra. Így legyen gazdagon áldás mindnyájunk életén!  


Ámen. 

Imádság. 


Mi atyánk, aki a mennyekben vagy … 


Bizonyságtétel: találkozásom Istennel – Durkó János 


Áldás – Jeremiás próféta könyve 32. rész 38-40. vers : És népemmé lesznek nékem, én pedig nékik Istenök leszek. És adok nékik egy szívet és egy útat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánok. És örökkévaló szövetséget kötök velök, hogy nem fordulok el tőlök és a velök való jótéteménytől, és az én félelmemet adom az ő szívökbe, hogy el ne távozzanak tőlem. 

Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.