Nyomtatás E-mail

2015.06.21. csendesnap  17 óra

Köszöntő ige: 1 Korinthus 1,3 : Kegyelem néktek és békesség ... 
 
Énekek: 
66,1   : „Örvendj egész föld az Istennek … ” 
265    : „Hagyjad az Úristenre … ” 
227,4 : „Reád bízzuk mi magunkat … ” 
479,3 : „Hinni taníts, Uram, kérni taníts!” 
511    : „Maradj velem, mert mindjárt este van … ” 
 
Alapige: 1 Királyok 19,1-18 
Igehirdető: Szerencsi Erika kokadi református lelkipásztor 
 

Igehirdetés letöltése

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

1 Korinthus 1,3 )

 

alt

 

1 Királyok 19,1-18 

  1. És Akháb elbeszélé Jézabelnek mindazokat, a melyeket Illés cselekedett és a többek között, hogy hogyan ölte meg mind a prófétákat fegyverrel. 
  2. És követet külde Jézabel Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy te cselekedtél azoknak életekkel mind egyig. 
  3. A mit mikor megértett, felkelvén elméne, vigyázván az ő életére. És méne Beersebába, a mely Júdában volt; és ott hagyá az ő szolgáját. 
  4. Ő pedig elméne a pusztába egynapi járó földre, és elmenvén leüle egy fenyőfa alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda: Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál! 
  5. És lefeküvék és elaluvék a fenyőfa alatt. És ímé angyal illeté őt, és monda néki: Kelj fel, egyél. 
  6. És mikor körülnézett, ímé fejénél vala egy szén között sült pogácsa és egy pohár víz. És evék és ivék, és ismét lefeküvék. 
  7. És az Úr angyala eljött másodszor is és megilleté őt, és monda: Kelj fel, egyél; mert erőd felett való utad van. 
  8. És ő felkelt, és evett és ivott; és méne annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, Hórebig. 
  9. És beméne ott egy barlangba, és ott hála. És ímé lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, és monda néki: Mit csinálsz itt Illés? 
  10. Ő pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek. 
  11. És monda: Jőjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr előtt. És ímé ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem. 
  12. És a földindulás után tűz jöve, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék. 
  13. És mikor Illés ezt hallotta, befedé az ő arczát palástjával, és kimenvén, megálla a barlang ajtajában, és ímé szózat lőn ő hozzá, a mely ezt mondá: Mit csinálsz itt Illés? 
  14. És ő felele: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izráel fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat, és a te prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek. 
  15. És monda az Úr néki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaskusba, és mikor oda jutándasz, kenjed királylyá Hazáelt Siriában; 
  16. És Jéhut, a Nimsi fiát kenjed királylyá Izráelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe. 
  17. És lészen, hogy a ki megmenekedik Hazáel fegyverétől, azt Jéhu öli meg, és a ki megmenekedik a Jéhu fegyverétől, azt Elizeus öli meg. 
  18. De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely meg nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt. 

 

 

Úton a pusztában 

 

 

De meghagyok Izráelben hétezer embert ... 

 

Kedves Testvéreim! 

 

Illésnek az a megtiszteltetés jutott, hogy élére állhatott egy olyan ügynek, amelyben Isten nagyon látványosan hatalmas győzelmet aratott a bálványok felett. Hatalmas, de Illés szerint nem végérvényes győzelmet, hiszen Jezábel, aki a bálványok ügyének élén állt, nemcsak hogy életben maradt, még Illést életveszélyesen meg is fenyegette. 

Illésnek egészen más elvárása volt ezzel kapcsolatosan, és ez nagy mélységbe taszította. Félt. Félelme mögött az önmaga féltése volt. Mint ahogyan minden félelem mögött az önmagunk féltése van. Elindult, menekült. Beérsebába érkezett, legényét ott hagyta, és elindult a pusztába egynapi járóföldre. 

Időnként mi is kiválóan értünk ahhoz, hogyan gondoskodjunk arról, hogy végképp egyedül maradjunk. Mint ahogyan Illés is ott hagyta a legényét, és már csak a maga útját akarta járni, ezt senkivel nem is akarta megosztani. Istentől azért még egyet kért: hogy legyen vége, egyszer s mindenkorra.

Mert nem sikerült a terve. Illés fejében ugyanis nem teljes a diadal, ha Jezábel még mindig képes őt halálra üldözni. Illés pusztai útján, az Istennel ott megtörténő találkozásban „TERV-CSERE” valósult meg. Illés egyre csak a magáét hajtogatta, a maga elképzelése, a maga látása szerinti dolgokat. Isten azonban elmondta, mi az Ő hosszú távú terve, és Illés megtudta azt is, hogy abban a pillanatban is, amikor ő akadékoskodik, éppen Isten terve valósul meg

Szívemből kívánom mindnyájunk számára, hogy „pusztai útjaink” legyenek alkalmasak ilyen „TERV-CSERÉRE”, amikor meghalljuk, meglátjuk, belátjuk, hogy minden kifogásunk, akadékoskodásunk, értetlenkedésünk ellenére minden pillanatban Isten terve az, ami megvalósul.

Hangolódjunk rá a mi Urunkra, hogy rá tudjunk hangolódni az Ő tervére! 


Ámen. 

Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.