Nyomtatás E-mail

2015.07.12.  10 óra

Köszöntő ige: Ézsaiás 43,5 : „Ne félj, mert Én veled vagyok!” 
 
Énekek: 
84,1          „Ó, seregeknek Istene…”
270,1-4 „Légy csendes szívvel és békével …”
265,1 „Hagyjad az Úr Istenre …”
         „Isten velünk, viszontlátásra!”
276,1-5 „Egyedüli reményem …” 
 
Olvasmány:  Mózes I. könyve 48. rész 1-21. vers 
Alapige: Mózes I. könyve 48. rész 21. vers 
Igehirdető: Jenei Zoltán gyülekezeti lelkipásztor
 

Igehirdetés letöltése

Isten mondja: Ne félj, mert én veled vagyok,
napkeletről meghozom magodat, és napnyugotról egybegyűjtelek.

Ézsaiás könyve 43. rész 5. vers )

 

alt

 

Mózes I. könyve 48. rész 1-21. vers 

  1. És lőn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az ő két fiát Manassét és Efraimot. 
  2. És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jő; és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon. 
  3. És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem. 

  4. És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul. 
  5. Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek. 
  6. Ama szülötteid pedig, kiket ő utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az ő bátyjaik nevéről neveztessenek az ő örökségökben. 
  7. Mert mikor Mésopotámiából jövék, meghala mellettem Rákhel Kanaán földén az úton, mikor még egy dűlőföldre valék Efratától, és eltemetém őt ott az Efratába (azaz Bethlehembe) vezető úton. 
  8. És meglátá Izráel a József fiait és monda: Kicsodák ezek? 
  9. József pedig monda az ő atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nékem. És monda: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg. 
  10. Mert Izráelnek szemei meghomályosodának a vénség miatt, és nem láthat vala. Közel vivé tehát őket hozzá, ő pedig megcsókolgatá és megölelgeté őket. 
  11. És monda Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy orczádat megláthassam, és íme az Isten megengedte látnom magodat is. 
  12. Akkor kivevé József azokat az ő atyjának térdei közül, és leborula arczczal a földre. 
  13. És fogá József mindkettejöket, Efraimot jobbkezével Izráel balkeze felől; Manassét pedig balkezével Izráelnek jobbkeze felől és közel vivé őket hozzá. 
  14. Izráel pedig kinyujtá az ő jobbkezét és rátevé Efraim fejére, pedig ő a kisebbik vala, az ő balkezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsőszülött Manasse vala. 
  15. És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, a kinek előtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte, a mióta vagyok, mind e napig: 
  16. Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön. 
  17. Látván pedig József, hogy az ő atyja jobbkezét Efraim fejére tevé, nem tetszék néki, és megfogá atyja kezét, hogy Efraim fejéről Manasse fejére tegye át. 
  18. És monda József az ő atyjának: Nem úgy atyám; mert ez az elsőszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet. 
  19. Nem akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnevekedik; de az ő öccse nálánál inkább megnevekedik, és az ő magja népek sokaságává lesz. 
  20. És megáldá őket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s Manassét. És Efraimot eleibe tevé Manassénak. 
  21. És mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére.  

Mózes I. könyve 48. rész 21. vers 

És mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére.  

 

Jákób csendes lélekkel emlékezett  

 

Isten veletek lesz.

 

Kedves Testvéreim! 

 

Nemzeti és vallási hagyományaink között van egy még ma is élő köszöntés, amellyel szoktunk búcsúzni egymástól: „Isten veled!” Ez a köszöntés több, mint néhány megszokott szó – ez egy szép áldás. Kívánhat-e többet az ember magának és másnak, minthogy vele legyen az Isten? Ha Isten velünk, akkor nem vagyunk magányosak, nem vagyunk árvák; Isten gondoskodik rólunk, vezet, tanácsol, védelmez, segít, vigasztal minket. 

A bibliai József életének példája szemléletesen tárja elénk, hogy milyen nagy áldás, ha valakivel vele van az Isten. 

1. Jákób otthona: egy áldott beteglátogatás. 

Józseffel tudatták, hogy édesapja beteg. Azonnal indult, hogy meglátogassa édesapját, sőt vitte magával a két unokát is, akiket a nagyapa megáldott. József számára kifejezhetetlenül sokat jelentett az édesapja. Nagyon sok szeretetet (túlzásba is hajló szeretetet) kapott az édesapától. Számára az apa volt az Isten helytartója, az apa volt az Isten akaratának közvetítője. 

József tisztelte az édesapját, és ezt a tiszteletet plántálta a gyermekeibe - az unokákba is. 

De jó lenne, ha ma is ilyen áldást jelenthetnének az édesapák, a nagyapák, és ha ilyen tisztelet övezné személyüket a családban! 

Mi milyen szülők, nagyszülők vagyunk? Mikor látogattuk meg utoljára az öreg, beteg szüleinket, nagyszüleinket?

2. Jákób emlékezése: „a mindenható Isten megjelent nekem”. 

Az öreg édesapa visszatekintett az élete útjára. Visszaemlékezik Isten megjelenésére (jelenlétére), áldására, szavára. Jákób Istennel együtt járta végig a küzdelmes életútját. Isten vele volt az élet örömei és fájdalmai között is. Öröm volt számára a szép, nagy család; a föld, ahol lakhatott a szeretteivel. És nagy bánat volt számára szeretett feleségének halála. Jákób csendes lélekkel emlékezett. Nincs a szavaiban sem dicsekvés, sem lázadozás: elfogadta az élete történéseit, bár nem értette mindig a sorsának alakulását, bizalma nem rendült meg Istenben. 

3. Jákób öröksége: egy áldás - „Isten veletek lesz”. 

Jákób hitének példáját követte a fia, József is. József életében is voltak nagy hullámvölgyek és hullámhegyek, azonban ő mindezek között képes volt meglátni az Isten akaratát.

Az Isten küldött el engem ti előttetek, hogy míveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással. Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a Faraó atyjává tett, és egész házának urává, és Égyiptom egész földének fejedelmévé.  (I. Mózes 45,7-8) 

Búcsúzó édesapja megerősíti benne a hitet: Isten nem csak veled volt, hanem veled is lesz! Az Ő szeretete örök. A földi apa és anya meghalhat, de a Mennyei Atya jelenléte állandó. Erős vigasztalás ez!  


Ámen. 

 

Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.