Nyomtatás E-mail

2015.08.09.  10 óra

 
Köszöntő ige: „Miért csüggedsz el lelkem, s miért nyugtalankodol bennem? Bizzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én Szabaditómnak és Istenemnek .” Zsoltárok 42,12.
Énekek: 162,1;2. ♫ 250,1-4.♫ 162,7.♫ 162,9.♫ 251,1-8.
Lekció: II. Mózes 23: 20-33.
Alapige: II. Mózes 23: 20.
Igét hirdet: Csoma Zoltán református lelkipásztor
 

Igehirdetés letöltése

 

Igehirdetés letöltése

(II. Mózes 23: 20. )

 

alt

 

II. Mózes 23: 20-33.

 

Ímé én Angyalt bocsátok el te előtted, hogy megőrízzen téged az útban, és bevigyen téged arra a helyre, a melyet elkészítettem. Vigyázz magadra előtte, és hallgass az ő szavára; meg ne bosszantsd őt, mert nem szenvedi el a ti gonoszságaitokat; mert az én nevem van ő benne. Mert ha hallgatándasz az ő szavára; és mindazt megcselekedénded, a mit mondok: akkor ellensége lészek a te ellenségeidnek, és szorongatom a te szorongatóidat. Mert az én Angyalom te előtted megyen és beviszen téged az Emoreusok, Khitteusok, Perizeusok, Kananeusok, Khivveusok és Jebuzeusok közé, és kiirtom azokat. Ne imádd azoknak isteneit és ne tiszteld azokat, és ne cselekedjél az ő cselekedeteik szerint; hanem inkább döntögesd le azokat és tördeld össze bálványaikat. És szolgáljátok az Urat a ti Istenteket, akkor megáldja a te kenyeredet és vizedet; és eltávolítom ti közűletek a nyavalyát. El sem vetél, meddő sem lesz a te földeden semmi; napjaid számát teljessé teszem. Az én rettentésemet bocsátom el előtted, és minden népet megrettentek, a mely közé mégy, és minden ellenségedet elfutamtatom előtted. Darazsat is bocsátok el előtted, és kiűzi előled a Khivveust, Kananeust és Khitteust. De nem egy esztendőben űzöm őt ki előled, hogy a föld pusztává ne legyen, és meg ne sokasodjék ellened a mezei vad. Lassan-lassan űzöm őt ki előled, míg megszaporodol és bírhatod a földet. És határodat a veres tengertől a Filiszteusok tengeréig vetem, és a pusztától fogva a folyóvízig: mert kezeitekbe adom annak a földnek lakosait, és kiűzöd azokat előled. Ne köss szövetséget se azokkal, se az ő isteneikkel. Ne lakjanak a te földeden, hogy bűnbe ne ejtsenek téged ellenem: mert ha az ő isteneiket szolgálnád, vesztedre lenne az néked.

 

 

 

 

Kedves Testvéreim! 

 

 

Szerető Istenünk van,akit a Mózes ll. könyve úgy mutat be számunkra,mint szabadítót. Szabadítót, aki nem gyönyörködik az ember nyomorúságában,amiből a maga erejéből nem tud megszabadulni, hanem kész segítségére lenni, megszabadítani.
Ezerféle az ember megkötözöttsége. Mózes ll. könyve, Izráel népe rabságáról szól, az egyiptomiak igájáról, melyben kegyetlenül sanyargatták a köztük korábban békességben és nagy megbecsülésben élő népet. Mivel a maguk erejéből nem tudtak segíteni magukon, Istenhez kiáltottak szabadításért. Isten meghallgatta kiáltásukat, Mózest kiválasztotta, hogy legyen szabadítása eszközévé. Nem ment könnyen a szabadítás, az egyiptomiak nem szívesen mondtak le az ingyen munkaerőről, a zsidó rabszolgákról. De Istennel szemben, mégis engedni voltak kénytelenek. Milyen csodálatosan küzdött értük az Isten. Megnyílt a tenger, kapták a mannát, ihatták a vizet a pusztában, kapták a vezetést nappal felhő, éjjel tűzoszlop által. Mennyi csodát éltek át, mégis milyen sokat zúgolódtak, nem tudtak bízni Istenben, aki oly sokszor olyan hatalmasan cselekedett értük. Aki akkor is segítségükre volt, amikor maguknak kellett harcolni megmaradásukért. Sokuknak a hitetlenség volt a jellemzője az ígéret földjére való bejutást illetően is, annak ellenére,hogy ahogy az igéből hallottuk, angyal is járt előttük, nem tévedhettek el. Hitetlenségük miatt el is vesztek a pusztában, nem jutottak be Kánaánba, az ígéret földjére. De azok igen, akik hittek minden riasztó jel ellenére is, mert vallották, hogy amit Isten megígért, azt be is teljesíti. Nagy tanulság ez a mi számunkra is, akik számára mindaz ami ott történt előkép, mert mi is a szabadulás útját járjuk, csak még félelmetesebb rabságból, mint az egyiptomi, a bűn rabságából, s nem ideig óráig való szabadságra, hanem örökké tartóra. Ezen az úton, Isten, aki nekünk is a szabadulást adja, nem hagyott magunkra bennünket. Az angyalnál hatalmasabbat állított elénk,hogy vezessen, egyszülött Fiát Jézust, aki az Atyával és Szentlélek Istennel egyenlő örök Isten. Egyedül ő tudja az utat, egyedül ő vihet be az Isten országába, a boldog örök életre. Aki ezt a vezetést hitetlenül elutasítja elvész, a pusztában marad, de aki hittel rábízza magát, az célba ér. Még nyitva az Isten országának ajtaja, még hangzik a szeretetteljes hívogatás:" Jöjjetek énhozzám mindnyájan akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és megnyugvást találtok a ti lelkeiteknek".
Nem érdemes halogatni, közülünk senki nem tudja, mikor záródik be az ajtó. Utána már hiábavaló lesz a zörgetés, csak azt hallani majd, nem tudom honnan valók vagytok, nem ismerlek titeket. Mentsen Isten, az örökre szóló elutasítástól!

 


Ámen. 

 

 

Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.