Nyomtatás E-mail

2015.10.24.  10 óra

Köszöntő ige:
Máté evangéliuma 5. rész 16. vers 
Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt,
hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket
,
és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. 
Énekek: 
155. dicséret     „Ó, Úr Isten, légy közöttünk…”
247. dicséret     „Imádandó Isten…” 
165. dicséret     „Itt van Isten köztünk…”
378. dicséret 7-8. vers „Tarts meg minden időben…”
296. dicséret 5. vers „Teremtő Atyám…” 
 
Olvasmány: János evangéliuma 14. rész 1-11. vers 
Alapige: Mózes II. könyve 20. rész 4-5. vers 
Igehirdető: Jenei Zoltán gyülekezeti lelkipásztor

 

„Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt,
hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket,
és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. 

Máté evangéliuma 5. rész 16. vers 

 

alt

 

János evangéliuma 14. rész 1-11. vers 

  1. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. 
  2. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. 
  3. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek. 
  4. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok. 
  5. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? 
  6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. 
  7. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. 
  8. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk! 
  9. Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? 
  10. Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. 
  11. Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.  

Mózes II. könyve 20. rész 4-5. vers 

  4. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. 
  5. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.  

 

A bálványok, vagy Istennek, Krisztusnak és a szenteknek képei  

 

Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak képmására, amik fenn az égben,
lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat,
mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok!

 

Kedves Testvéreim! 

 

Az előző esztendő során a Heidelbergi Káté magyarázata hangzott el gyülekezetünkben, a vasárnap délelőtti istentiszteletek alkalmával. Az egyik presbiteri bibliaórán az a javaslat hangzott el, hogy folytassuk a hitvallásos irataink tanulmányozását a II. Helvét Hitvallás magyarázatával, 
- mert közeledik a Reformáció 500. évfordulója, 
- mert szükséges református hitünk tanításaiban megerősödnünk, 
- mert nagy áldás hitbeli elődeink nyomán Krisztus Urunk követése. 

Tudomásom szerint a II. Helvét Hitvallás sorozatos magyarázata még nem hangzott el református gyülekezetben, vasárnap délelőtti istentiszteleteken, ezért nagy kihívás a lelkipásztor számára is ez a szolgálat. Isten Lelke segítsen minket a magyarázatban és a hallgatásban egyaránt!

A II. Helvét Hitvallás eredetileg egyetlen keresztyén ember, Bullinger Henrik (1504-1575), Zürich város reformátora személyes vallástétele volt, aki 1562-ben megírt hitvallását végrendeletnek szánta, megpecsételve egy egész életen át végzett reformátori igehirdetői szolgálatát. (Mi milyen végrendeletet írunk…?)

A II. Helvét Hitvallás a későbbi évek során a református keresztyénség egyik egyetemes hitvallásává vált, mint a Szentlélektől ihletett rendszeres bibliai tanítás. 

A II. Helvét Hitvallás XXX fejezetből áll. Az IV. fejezet címe ez: A bálványok, vagy Istennek, Krisztusnak és a szenteknek képei. 

A fejezet bekezdései a következők: 

1. Isten képmásai. 

A II. Helvét Hitvallás idézete: „Az Isten láthatatlan lélek és véghetetlen valóság, bizonyára semmiféle művészettel vagy képpel nem ábrázolható ki.” 
Isten a Tízparancsolatban kijelenti: Én, az Úr vagyok a te Istened. Az Örökkévaló az egy, élő, igaz Isten. De hogyan ismerhető meg az igaz Isten?! Isten megismerése nem úgy történik, hogy „kitalálja és megalkotja az ember az Isten képmását”, hanem ha elfogadja a Bibliában Isten kijelentését Önmagáról. 

Emberi vonatkozásban sem az az igazi megismerés, ha valakinek a külső megjelenését le tudjuk írni, hiszen ez csak a felszín, amely nagyon hamar és könnyen megváltoztatható, és az idő múlásával meg is változik. Az igazi megismerés a személy belső tulajdonságainak ismerete, amelyek lényének tényleges jellemzői. A bálványimádás: tévképzet – Isten imádata: igaz ismeret. 

2. Krisztus képmásai. 

A II. Helvét Hitvallás idézete: „Krisztus magára öltötte az emberi természetet, ezt nem azért tette, hogy a szobrászoknak és a festőknek legyen mit kiábrázolniuk.” Azt mondta, hogy az Ő testi jelenléte nem használna az egyháznak (János 16,7), ellenben megígérte, hogy Lelkével mindig jelen lesz köztünk (János 14,16).

Jézus Krisztus emberi testben jelent meg e világon, azonban nem maradt Róla részletes külső leírás, kivéve egy-egy vitatott ereklyét (torinói lepel – Jézus halotti leple, amelyen arcának körvonalait vélik felfedezni). Azonban Jézus maga több esetben hangsúlyozta, hogy tanítványai emlékezzenek a szavaira és a tetteire, hiszen ez a két dolog határozza meg valójában egy személy tényleges ismeretét. 

3. A szentek képmásai. 

A II. Helvét Hitvallás idézete: „A mennyei szentek, míg itt éltek, minden személyüknek szóló tiszteletet elhárítottak maguktól.” (Apostolok 3,12. ; 10,26. ; 14,11-15. ; Jelenések 19,10. 22,8-9). 

Soli Deo Gloria! 

Szűz Máriát és a szenteket tiszteljük, de nem imádjuk, Jézus a MEGVÁLTÓ! 

4. A köznép Szentírása. 

A II. Helvét Hitvallás idézete: „Hogy a hit dolgaiban oktassuk az embereket, és figyelmüket Isten dolgaira és a saját üdvösségükre irányítsuk, evégből az Úr az evangélium hirdetését rendelte (Márk 16,15) és nem a festést. Egyébként bárhova fordítjuk szemünket, mindenütt Isten élő és igazi teremtményei tűnnek elénk.” 

Legyen az életünk Isten szeretetét tükröző, Isten dicsőségére mutató élet!  


Ámen. 

 

Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.