Nyomtatás E-mail

2015.12.20. advent 4. vasárnapja   10 óra

Köszöntő ige: 1 Korinthus 1,3 : Kegyelem néktek és békesség ... 
Énekek: 315,1-3.   315,4-7.   - További énekléssel, verssel szolgálnak az óvodás gyermekek 
Olvasmány:  130. zsoltár 1-8. vers 
Alapige: 130. zsoltár 3-5. vers 
Igehirdető: Dr. Jeneiné Hurja Bettina Valéria lelkipásztor 
 

Igehirdetés letöltése

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

1 Korinthus 1,3 )

 

alt

 

130. zsoltár 1-8. vers 

  1. Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram! 
  2. Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra! 
  3. Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?! 
  4. Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged! 
  5. Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében. 
  6. Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt. 
  7. Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! 
  8. Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.   

130. zsoltár 3-5. vers 

  3. Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?! 
  4. Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged! 
  5. Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében. 

 

A Karácsony igazi lényege  

 

Ha a bűnöket számon tartod, Uram, ki marad meg akkor?
De Nálad van a bocsánat, ezért félnek Téged.
Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében.

 

Kedves Gyerekek és Felnőttek! 

 

Biztosan mindenki kiszámolta már, hogy csak négyet kell aludni Szentestéig, ötöt pedig Karácsony első napjáig. Úgy gondolom, hogy a kicsik számára ez nagyon jó hír; a felnőtteknek viszont lehet, hogy kevésbé örvendetes; mert annyi teendőjük van még, hogy legszívesebben megállítanák egy kicsit az idő kerekét. De akadhatnak olyanok is a felnőttek között, akik felgyorsítanák azt, mert már szeretnének „túl lenni” a Karácsonyon, mert úgy érzik, hogy nem nyújthat számukra semmi örömöt. 

Kik érezhetnek így? Talán azok az emberek, akik úgy gondolják, hogy fölöslegesek az ünnepek, mert sok gonddal járnak; és az ügyes-bajos teendők között nem marad idő a pihenésre, a meghitt együttlétekre. Érthető ez a gondolkodásmód, hiszen valóban sok fejfájást és nyugtalanságot okozhatnak az ünnepek, ha nem iktatunk be elég pihenőidőt és elcsendesedést a teendőink közé. 

De nemcsak ez az egy oka lehet annak, hogy valaki szeretne „túl lenni” a Karácsonyon, mert az már nem hozhat számára örömöt. Lehetnek olyanok is, akik már előre félnek, hogy valami el fog romlani az ünnepen, valami nem fog sikerülni, valami nem olyan lesz, amilyet vártak, s ez rá fogja nyomni a bélyegét az egész ünnepre. Érthető, hogy mindenki azt szeretné, ha tökéletesen sikerülne az ünnep. Szép célkitűzés ez, de nem szabad, hogy a magunk vagy mások, vagy az Isten elé terjesztett elvárásaink, s azok megvalósulása miatti idegesség gátat szabjon az örömünknek. 

Kedves Testvéreim! 
Megvallom előttetek, én is gondolkodtam már hasonlóan, mégpedig éppen ebben az adventi időszakban. Én nem az ügyes-bajos teendők miatt, vagy éppen az attól való rettegés miatt, hogy minden jól fog - e sikerülni, éreztem úgy, hogy ez az ünnep már nem lehet örömteli. Hanem azért, mert megtudtam, hogy a testvérem, aki külföldön él, nem tud hazajönni Karácsonyra. Ez a hír azt az érzést erősítette bennem, hogy már nem lesz tökéletes minden, ezért nem is érdemes karácsonyozni. Így kimondva, nagyon rosszul hangzik, s tudom, hogy nem igaz. Mégis, amikor az embert elönti a szomorúság, s magába roskadva gondolkodik, akkor könnyen a negatív gondolatok csapdájába eshet. Főleg, ha az én problémámnál még nagyobb gondok árnyékolják be az ünnepet. Ilyenek lehetnek például a szegénység, a családi viszályok, a válás, a betegségek, a halálesetek. Ilyen gondok közepette nehéz örülni Karácsonykor. 

De mégis, mi adhat örömöt ezen az ünnepen? Ezt a kérdést tettem fel magamnak, amikor a rossz hír letört. Hála Istennek, megtaláltam a kérdésemre a választ. A Karácsony igazi lényege lehet a mi örömünk alapja: a Megváltó Jézus születéséért való hálaadás. Sajnos, még mi, keresztyének is, olyan gyakran elfelejtjük a Karácsony igazi értelmét, nem tudunk már úgy örülni neki, mint egykor, amikor először rácsodálkoztunk Isten érthetetlen szeretetére, amellyel elküldte egyetlen Fiát, hogy nekünk bocsánatot szerezzen a bűneinkre. 

Miért nem tudunk ugyanúgy örülni ennek a csodának, mint régen? Valószínűleg azért, mert egyre inkább természetesnek vesszük az Isten jóságát, irántunk való szeretetét. Pedig ez nem természetes! Hogy szerethet valaki olyan embereket, akik folyamatosan csak bántják őt? Emberek közül nem sokan képesek erre. De Isten képes! Az Ő szeretetének nincs határa! Ő mindenkit szeret, még azokat is, akik az emberek szemében a legsúlyosabb bűnöket követték el! Sőt, nem csak szeret minden embert, hanem mindenkinek bűnbocsánatot akar adni, aki kéri tőle. De ezt a bűnbocsánatot senki sem érdemli meg, csakis Isten kegyelme által lehet a miénk. Ugye, hogy ez nem természetes, drága Testvéreim? Jó erre mindig emlékeztetni magunkat, különösen karácsonykor. 

Kedves Gyülekezet! 
Én azt kívánom mindnyájunknak, hogy teendőink közepette – mind az Advent hátralévő részében, mind pedig Karácsonykor – tudjunk elcsendesedni, letenni lelki terheinket az Atya elé; s kérni a segítségét, hogy tisztítson meg bennünket a bűneinktől, hogy igazán boldogok lehessünk. Ha a bűnbocsánat öröme és az Isten mérhetetlen szeretetéért való hálaadás tölti be a szívünket ezen az ünnepen, akkor akármi fog tönkremenni, akármilyen zűrzavar lesz is körülöttünk, akármilyen szomorúság is ér bennünket, mégis boldogság lehet a szívünkben, amely nem ér véget halálunkkor, hanem folytatódik az örökkévalóságban. Adja Isten, hogy így lehessen!  


Ámen. 

 

Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.