Nyomtatás E-mail

2016.02.07.  10 óra

Köszöntő ige: Zsoltár 95,1-3 : Örvendezzünk az Úrnak, vigadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának! 
Énekek: 155.   287,1-3.   287,4.   287,5.   287,6-7. 
Olvasmány: János evangéliuma 9. rész 1-41. vers 
Alapige: Lukács evangéliuma 4. rész 18-21. vers 
Igehirdető: Csoma Zoltán református lelkipásztor 
 

Igehirdetés letöltése

Örvendezzünk az Úrnak, vigadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának.
Menjünk elébe hálaadással, vigadozzunk 
neki zengedezésekkel.
Mert nagy Isten az Úr és nagy király minden Istenen felül.
” 

Zsoltár 95,1-3 )

 

alt

 

János evangéliuma 9. rész 1-41. vers 

  1. És a mint eltávozék, láta egy embert, a ki születésétől fogva vak vala. 
  2. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? 
  3. Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai. 
  4. Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a míg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik. 
  5. Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok. 
  6. Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire, 
  7. És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (a mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva. 
  8. A szomszédok azért, és a kik az előtt látták azt, hogy vak vala, mondának: Nem ez-é az, a ki itt szokott ülni és koldulni? 
  9. Némelyek azt mondák, hogy: Ez az; mások pedig, hogy: Hasonlít hozzá. Ő azt mondá, hogy: Én vagyok az. 
  10. Mondának azért néki: Mimódon nyiltak meg a te szemeid? 
  11. Felele az és monda: Egy ember, a kit Jézusnak mondanak, sarat készíte és rákené a szemeimre, és monda nékem: Menj el a Siloám tavára és mosódjál meg; miután pedig elmenék és megmosakodám, megjöve látásom. 
  12. Mondának azért néki: Hol van az? Monda: Nem tudom. 
  13. Vivék őt, a ki előbb még vak volt, a farizeusokhoz. 
  14. Mikor pedig Jézus a sarat csinálá és felnyitá ennek szemeit, szombat vala. 
  15. Szintén a farizeusok is megkérdezék azért őt, mimódon jött meg a látása? Ő pedig monda nékik: Sarat tőn szemeimre, és megmosakodám, és látok. 
  16. Mondának azért némelyek a farizeusok közül: Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot. Mások mondának: Mimódon tehet bűnös ember ilyen jeleket? És hasonlás lőn közöttük. 
  17. Újra mondának a vaknak: Te mit szólsz ő róla, hogy megnyitá a szemeidet? Ő pedig monda: Hogy próféta. 
  18. Nem hivék azért a zsidók róla, hogy vak vala és megjöve a látása, mígnem előhívák annak szüleit, a kinek megjöve a látása, 
  19. És megkérdezék azokat, mondván: Ez a ti fiatok, a kiről azt mondjátok, hogy vakon született? mimódon lát hát most? 
  20. Felelének nékik annak szülei és mondának: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született: 
  21. De mimódon lát most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg a szemeit, mi nem tudjuk: elég idős már ő; őt kérdezzétek; ő beszéljen magáról. 
  22. Ezeket mondák annak szülei, mivelhogy félnek vala a zsidóktól: mert megegyeztek már a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, rekesztessék ki a gyülekezetből. 
  23. Ezért mondák annak szülei, hogy: Elég idős, őt kérdezzétek. 
  24. Másodszor is szólíták azért az embert, a ki vak vala, és mondának néki: Adj dicsőséget az Istennek; mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös. 
  25. Felele azért az és monda: Ha bűnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok. 
  26. Újra mondák pedig néki: Mit csinált veled? Mimódon nyitotta meg a szemeidet? 
  27. Felele nékik: Már mondám néktek és nem hallátok: miért akarjátok újra hallani? avagy ti is az ő tanítványai akartok lenni? 
  28. Szidalmazák azért őt és mondának: Te vagy annak a tanítványa; mi pedig a Mózes tanítványai vagyunk. 
  29. Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: erről pedig azt sem tudjuk, honnan való. 
  30. Felele az ember és monda nékik: Bizony csodálatos az, hogy ti nem tudjátok honnan való, és az én szemeimet megnyitotta. 
  31. Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg. 
  32. Öröktől fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna. 
  33. Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék. 
  34. Felelének és mondának néki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiveték őt. 
  35. Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában? 
  36. Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higyjek benne? 
  37. Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt, és a ki beszél veled, az az. 
  38. Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá Őt. 
  39. És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek. 
  40. És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é? 
  41. Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.  

Lukács evangéliuma 4. rész 18-21. vers 

  18. Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, 
  19. Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. 
  20. És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve. 
  21. Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra.  

 

Engedelmeskedett, és egy új életet kapott.  

 

Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek;
azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a 
foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását;
hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét. 
Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. 
A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta függött, Ő pedig szólni kezdett hozzájuk:
Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára.

 

Kedves Testvéreim! 

 

Egy vakon született emberről hallottunk a felolvasott igeszakaszban. Belegondolunk, milyen nehéz lehetett ennek az embernek a sorsa: Nagyon sokszor még "ép" emberek is nehezen tudnak megbirkózni az élet nehézségeivel, hát még azok, akiknek ilyen nagyon hátrányos helyzetben kell élniük az életüket. Mások könyörülete nélkül nem megy az életük sora, még egy hűséges kutya is óriási segítség lehet számukra. 

Hány ember kínlódott azóta is, és kínlódik ma is fogyatékossága miatt! Eddig még hiábavalónak bizonyult minden erőfeszítés e folyamat megállítására, sőt egyre újabb veszedelmekkel találja szembe magát az emberiség az idő múlásával. Hallottunk pár évtizeddel ezelőtt ilyenről, mint ADS, EBOLA és most egészen friss hírként a kivédhetetlen ZIKA vírus, melynek ki tudja, hány ezer vagy tízezer áldozata lesz! Dél Amerikában már ezrekre megy a fertőzöttek száma. Óriási a jelentősége, ha valaki évekig tartó nyomorúságából végre megszabadulhat. Mert van szabadulás, mert van Szabadító! Isten nem gyönyörködik nyomorúságainkban, ezért adott Szabadítót, és ez a Szabadító évszázadok óta valóság, az elhangzott ige is ennek a bizonysága. 

A gyógyuláshoz a vakon született embernek a hite és engedelmessége is szükséges volt. Engedelmeskedett, és egy új életet kapott. Már nem szorult rá más, mások könyörületére, már ha kellett, ő tudott segíteni. 

Nem örült ennek mindenki, mint ahogy ma sem, valaki, valakik gyógyulásának. Különösen, amiért szombat napon történt. Aki gyógyított, „bűnös”, mert megszegte a szombat törvényét. A meggyógyított erre ezt mondta: "Ha bűnös-e, nem tudom, egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok." Neki ez volt a fontos, nem az, hogy kinek mi a véleménye róla. Ő tudta, hogy gyógyulása Istentől való. Ezért tudott hitében fejlődni is. Először így vallott gyógyítójáról: „egy ember”. Később már ezt mondta róla, hogy próféta. Ezért már kivetették Izráel elöljárói a gyülekezetből. 
Mikor ezt Jézus meghallotta, megkérdezte tőle: "Hiszel-e te az Isten Fiában?"
"Ki az Uram, hogy higgyek benne", kérdezett vissza a meggyógyított. 
„Aki veled beszél, az az.” - mondta neki Jézus. 
Az pedig ezt mondta: "Hiszek Uram! És imádta Őt." 

Ez az ember ráérzett arra, hogy amiből megszabadult, az csak egy kis szelet az emberi élet nyomorúságai közül. De aki ebből megszabadította, a többiből is megszabadíthatja, mert ő az Isten Fia, ezért ő ezután sem nélkülözheti az Isten Fiát. Bárcsak mi is mindig így érezhetnénk, és velünk együtt sokan! Mert jaj azoknak, akik úgy gondolják, hogy Jézus nélkül is látnak, s így közömbösek iránta, vagy egyenesen ellenségesek. Ezért mondotta Jézus: "Ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakok legyenek." 

Áldott légy Urunk, hogy ez alkalommal is nyitogattad a szemünket drága Igéddel!
Légy segítségünkre, hogy engedelmesek lehessünk,
s így világosságban járhassunk és maradhassunk is mindörökre! 
 


Ámen. 

Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.