Nyomtatás E-mail

2016.03.27. húsvét vasárnap 08 óra

Köszöntő ige: 1 Korinthus 1,3 : Kegyelem néktek és békesség ...
Énekek: 187.   348.  185.   349.   446. – Úrvacsorai énekek: 23.   436-442.
Olvasmány:  Márk evangéliuma 16. rész 1-13. vers
Alapige: Ézsaiás könyve 43. rész 1. vers
Igehirdető: Dr. Kocsis Attila református lelkipásztor 

Igehirdetés letöltése

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

( 1 Korinthus 1,3 )

 

alt

Márk evangéliuma 16. rész 1-13. vers

1. Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt. 
2. És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelköltekor. 
3. És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról? 
4. És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala. 
5. És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének. 
6. Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová őt helyezék. 
7. De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, a mint megmondotta néktek. 
8. És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el őket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala. 
9. Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, a kiből hét ördögöt űzött vala ki. 
10. Ez elmenvén, megjelenté azoknak, a kik vele valának és keseregnek és sírnak vala. 
11. Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő látta vala, nem hivék. 
12. Ezután pedig közülök kettőnek jelenék meg más alakban, útközben, mikor a mezőre mennek vala. 
13. Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének.

Ézsaiás könyve 43. rész 1. vers

És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!


AZ ÍGÉRET BETELJESEDETT

 

„Így szól az Úr: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”

Kedves Testvéreim!


A félelem hatására bénító érzés kerít bennünket, szinte „lefagyunk”, dermedten várjuk mi lesz velünk. Mekkora szükség van, hogy meghalljuk, kimondjuk ezt a mondatot: Ne félj! Mert világunk, benne mi magunk is, telve van félelemmel.
Mi lesz a szövettani vizsgálat eredménye?
Meddig lesz munkám?
Házastársam kitart mellettem?
Vajon hol lehetek biztonságban?
Rémálmok gyötörnek, mit tegyek?
Folytassam? Aligha szükséges, hiszen ahányan csak vagyunk, mindannyian hozzátehetnék egy mondatot. Bárcsak valaki hitelesen és erővel mondaná – Ne félj! Bárcsak valaki átölelne és derűsen mondaná – Ne félj!
Van ilyen? Lehet ilyen? Hol lehet ezt hallani?
Ott hangzik ez hitelesen, ahol az emberi szó Isten Lelkének erejétől átnemesül, és nem pusztán olcsó optimizmust tükröz, hanem kézzel fogható valóságot. A prófétai szóban Isten átölelő szeretete testesül meg. Sőt annál több hangzik el, a bátorítás mellett egy nem remélt ténnyel szembesülünk – megváltottalak. Szól az üres sír előtt megrémült asszonyoknak, szól a nagypénteki apátiába zuhant tanítványoknak, szól neked, nekünk, akik a hit és hitetlenség keskeny mezsgyéjén egyensúlyozunk – Ne félj! – mondja Jézus, immár nem prófétát használva, hanem maga a Főpróféta szól isteni hatalmával. Ahol Ő szól, ott a félelem hajnali páraként illan tova.
Az ígéret beteljesedett – a megváltás ténnyé lett. Ennek nyomán az erőtlen erőssé, a hitetlen hívővé, a kétkedő biztossá és az összetört lelkű derűssé válik.
Vajon miért?
Mert aki átérzi és átéli, hogy megváltott, annak az életét többé nem a bűn mételyezi meg és teszi elviselhetetlenné. Nem a bűn zsoldja, a halál teszi rettenetessé és menthetetlenné. Nem a bűn a meghatározó tényező, mindenhová beférkőző irgalmatlanságával. Megváltottalak, enyém vagy – hangzik, nem a gonoszé, hanem az Istené vagyok.
Mert aki átérzi és átéli, hogy megváltott, az szabad ember. Minden tehertől megszabadul, mert minden terhét Krisztus magára vette. Nem csak átvállalt, kölcsön vett néhányat – mindet levette rólad, hogy szabad légy. Ha valamikor, akkor a Feltámadás ünnepén lehet igazán átélni a szabadság mámorító érzését. Érzitek, nincs mitől félni, leomlott a fal, kinyílott a sír, az örök élet úrrá lett!
Mert aki átérzi és átéli, hogy megváltott, az felemelt fejjel tud járni. Nincs miért bujdosni, nincs miért lesütött fejjel és szemmel járni, nincs miért kerülni az Istent. Istennek immár megváltott gyermeke vagyok és nem tékozló fia. Bátran szembe nézhetek akár a halállal is, mert az örök élet örököse vagyok.
Mert aki átérzi és átéli, hogy megváltott, annak Isten szava az élet beszéde. Nem holt betű és homályos hallomás, hanem tiszta üzenet és világos kijelentés. Nincs itt, feltámadott – ez az a beszéd, amire várt mindenki. Hallgass te is arra a beszédre, aminek minden szava igaz, ami kétség nélkül tovább adható.
Add tovább, mondd tovább – Nem félek, megváltott vagyok, szabad vagyok, Krisztusé vagyok!

 

A félelem hatására bénító érzés kerít bennünket, szinte „lefagyunk”, dermedten várjuk mi lesz velünk. Mekkora szükség van, hogy meghalljuk, kimondjuk ezt a mondatot: Ne félj!

Mert világunk, benne mi magunk is, telve van félelemmel.

Mi lesz a szövettani vizsgálat eredménye?
Meddig lesz munkám?
Házastársam kitart mellettem?
Vajon hol lehetek biztonságban?
Rémálmok gyötörnek, mit tegyek?

Folytassam? Aligha szükséges, hiszen ahányan csak vagyunk, mindannyian hozzátehetnék egy mondatot. Bárcsak valaki hitelesen és erővel mondaná – Ne félj! Bárcsak valaki átölelne és derűsen mondaná – Ne félj!

Van ilyen? Lehet ilyen? Hol lehet ezt hallani?

Ott hangzik ez hitelesen, ahol az emberi szó Isten Lelkének erejétől átnemesül, és nem pusztán olcsó optimizmust tükröz, hanem kézzel fogható valóságot. A prófétai szóban Isten átölelő szeretete testesül meg. Sőt annál több hangzik el, a bátorítás mellett egy nem remélt ténnyel szembesülünk – megváltottalak. Szól az üres sír előtt megrémült asszonyoknak, szól a nagypénteki apátiába zuhant tanítványoknak, szól neked, nekünk, akik a hit és hitetlenség keskeny mezsgyéjén egyensúlyozunk – Ne félj! – mondja Jézus, immár nem prófétát használva, hanem maga a Főpróféta szól isteni hatalmával. Ahol Ő szól, ott a félelem hajnali páraként illan tova.

Az ígéret beteljesedett – a megváltás ténnyé lett.

Ennek nyomán az erőtlen erőssé, a hitetlen hívővé, a kétkedő biztossá és az összetört lelkű derűssé válik.

Vajon miért?
Mert aki átérzi és átéli, hogy megváltott, annak az életét többé nem a bűn mételyezi meg és teszi elviselhetetlenné. Nem a bűn zsoldja, a halál teszi rettenetessé és menthetetlenné. Nem a bűn a meghatározó tényező, mindenhová beférkőző irgalmatlanságával. Megváltottalak, enyém vagy – hangzik, nem a gonoszé, hanem az Istené vagyok.

Mert aki átérzi és átéli, hogy megváltott, az szabad ember. Minden tehertől megszabadul, mert minden terhét Krisztus magára vette. Nem csak átvállalt, kölcsön vett néhányat – mindet levette rólad, hogy szabad légy. Ha valamikor, akkor a Feltámadás ünnepén lehet igazán átélni a szabadság mámorító érzését. Érzitek, nincs mitől félni, leomlott a fal, kinyílott a sír, az örök élet úrrá lett!

Mert aki átérzi és átéli, hogy megváltott, az felemelt fejjel tud járni. Nincs miért bujdosni, nincs miért lesütött fejjel és szemmel járni, nincs miért kerülni az Istent. Istennek immár megváltott gyermeke vagyok és nem tékozló fia. Bátran szembe nézhetek akár a halállal is, mert az örök élet örököse vagyok.

Mert aki átérzi és átéli, hogy megváltott, annak Isten szava az élet beszéde. Nem holt betű és homályos hallomás, hanem tiszta üzenet és világos kijelentés. Nincs itt, feltámadott – ez az a beszéd, amire várt mindenki. Hallgass te is arra a beszédre, aminek minden szava igaz, ami kétség nélkül tovább adható.

Add tovább, mondd tovább – Nem félek, megváltott vagyok, szabad vagyok, Krisztusé vagyok!


Ámen.

Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.