Nyomtatás E-mail

2016.03.13. evangelizáció 10 óra

Köszöntő ige: János 7,37–38. : Ha valaki szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék.
Énekek: 42. 162. 179. 438. 23.
Olvasmány: János evangéliuma 4. rész 1–10. vers
Alapige: János evangéliuma 4. rész 7. vers
Bevezetőt mond: Jenei Zoltán gyülekezeti lelkipásztor
Igehirdető: Dr. Horváth Levente református lelkipásztor

Igehirdetés letöltése

 

„Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván:
Ha valaki szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék.
A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.”

( János evangéliuma 7. rész 37–38. vers )

 

alt

János evangéliuma 4. rész 1–10. vers

1. Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,
2. (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,)
3. Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
4. Samárián kell vala pedig általmennie.
5. Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
6. Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
7. Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
8. Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9. Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
10. Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
11. Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
12. Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
13. Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
14. Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.
15. Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!
16. Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!
17. Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
18. Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
19. Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
20. A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
21. Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22. Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23. De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
25. Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26. Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
27. Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
28. Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
29. Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
30. Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
31. Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32. Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
33. Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
34. Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
35. Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
36. És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.
37. Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
38. Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
39. Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.
40. A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
41. És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
42. És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.
1. Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,
2. (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,)
3. Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
4. Samárián kell vala pedig általmennie.
5. Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
6. Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
7. Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
8. Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9. Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
10. Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.

János evangéliuma 4. rész 7. vers

Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!


A forrás és a szomjazó

 

„Jézus így szólt: Adj innom!”

Kedves Testvéreim!

Egy újabb evangélizáció áldott alkalomsorozatát készítette el a kegyelmes Isten számunkra.

Az evangélizációsorozat címe így hangzik: „Szomjasból lehet igazi forrás a szomjazónak.” Az igehirdetések egy áldott találkozásról szólnak:
Jézus, a világ Üdvözítője, Samária tartományában a Jákób ősatya kútjánál találkozik egy nehéz sorsú, de annál inkább boldog életre szomjazó asszonnyal. Ez a találkozás mindnyájunk számára üzenetet közvetít, hiszen beleképzelhetjük magunkat a samáriai asszony helyébe. A mi életünk is tele van elrontott dolgokkal. Vágyunk a tiszta, boldog életre, a bensőséges családi otthonra, vágyunk az üdvösség bizonyosságára, vágyunk arra, hogy hasznossá, értékessé váljunk embertársaink számára. Az Istennel és az embertársakkal való közösség tekintetében rászorulunk arra, hogy Jézus segítsen rendezni kapcsolatainkat, hogy bennünk és rajtunk Isten dicsősége tükröződjön.
Ez az evangélizáció erről szól – hallgassuk figyelmesen az igemagyarázatot, mert Isten nekünk üzen, a mi szívünkhöz szól.

Az evangélizáció programja:
2016.03.13.vas. 10 óra – Hogyan lett a forrásból szomjazó? – János 4,1–10.
2016.03.13.vas. 17 óra – Hogyan lett a szomjazóból forrás? – János 4,10–15.
2016.03.14.hétfő 18 óra – Hogyan oltható a szomjúságom? – János 4,15–19. 25–26. 28–38.
2016.03.15.kedd 18 óra – Hogyan lehetek forrás a szomjazóknak? – János 4,19–30. 39–42.
2016.03.16.szerda 18 óra – Ahol megelégítenek, ott fogsz imádni! – János 4,19–34.


Hogyan lett a forrásból szomjazó?

 


Jézus a Forrás. De Aki azért jött, hogy mint Forrás az élet vizét adja nekünk, a kereszten mégis így kiáltott fel: “Szomjazom!” A Forrásból ímé milyen különös: ott a Golgotán szomjazó lett. . .

Ennek a történetnek a mai délelőtt 5 üzenete van:1) Miért lett a Forrásból szomjas? 2) Hogyan történt mindez a kútnál? 3) Mivel indítja a beszélgetést Jézus? 4) Jézust előbb mindenki félreérti. 5) Hogyan kelti fel végül Jézus a szomjúságot és mivel elégíti meg?

1. Miért lett a szomjas embert megelégítő Forrásból szomjas ember?

Mert Samárián kellett átmenjen. . . Mert ahhoz, hogy majd megelégíthessen az, Aki a forrás, ahhoz előbb szomjas, hozzánk hasonló emberré kellett lennie. Mintha azt kérdezném: miért kellett testté legyen az Ige? Miért lett emberré az Isten? Mert csak a szomjas érti a szomjast. Mert ez több mint szimpátia, ez empátia – ez nemcsak rokonszenv hanem mély együttérzés.

2. Hogyan történt mindez a kútnál? Hogy lett maga a Forrás szomjas ember a samáriai kútnál?

Ahogyan kezdeményezte a beszélgetést. A Fáradhatatlan elfárad, a munkálkodásban soha meg nem szűnő leül pihenni. Melyik nap teremtette az Isten az embert? A hatodikon. A hetediken pedig megpihent. Melyik napon teremtette az embert? Ami neki hetedik volt, az az embernek az Első Nap, a Nyugalom Napja, az Úrnapja.

3. Mivel indítja a beszélgetést?

A Segítő egy segítség-kéréssel: “Adj innom!” Csak egy a miénknél többre vágyó ember ébreszthet bennünk emberi vágyakozást egy emberfölötti valóság, valami több után. Jézus vízet kér és közben felébreszti az asszonyban a vízhez hasonló élő víz utáni vágyakozást. Felébreszti a szimpátiát, a segíteni vágyást. De Ő nem csak szimpátiát érez irántunk, amikor segíteni akar nekünk. Ő empátiát is érzett, sőt gyakorolt az elveszettek iránt. Hogyan beszélgetett másokhoz képest ezzel az asszonnyal? Összehasonlíthatjuk: hogyan beszélgetett Nikodémussal és hogyan ezzel az asszonnyal? Kontraszt és hasonlóság a kétféle beszélgetés között. Ott Judeában egy zsidóval, itt Samáriában egy megvetett samaritánussal. Ott egy férfival, itt egy nővel. Ott egy tanult Szentírás-tudóssal, itt egy tanulatlan és megbélyegzett “bűnössel”. Mi a mégis hasonló?

4. Jézust - először! - mindenki félreérti.

De ez mintha Jézust nem zavarná. Hasonlóság a kétféle beszélgetés között: Nikodémus se érti: hogyan mehet valaki vissza anyja méhébe. Az asszony se érti: a kút mély, honnan vennéd az élő vizet? Jézus mégsem magyarázza meg. A lelki világban nem lehet úgy megmagyarázni dolgokat, mint az iskolai tanításban. A lelki világban csak rádöbbenteni lehet, megértetni nem. Ahogy nem lehet megértetni például azt, hogy meghalunk. Mintha nem hinnénk. Csak rádöbbenteni és rádöbbenni lehet. Vagy mit jelent felismerni egy alkohol-függőnek azt, hogy ő bizony függő. Vagy hogy mit jelent nagyszülővé válni. Csak megtapasztalva rádöbbenni. Van megmagyarázó beszélgetés és van rádöbbentő beszélgetés.

5. Hogyan elégítheti meg szomjúságunkat?

Hogyan kelti fel Jézus az addig nem igazán érzett vagy a még lappangó szomjúságot?
És mit ajánl, hogyan elégítheti meg a szomjúságát?
Ha ismernéd az Isten ajándékát és hogy ki az aki ezt adhatja – akkor te kérted volna! Két “ha” ez a “ha”:
a. Mi az Isten ajándéka? Az irgalma és a kegyelme Krisztus által. Irgalom: nem azt adja, amit megérdemeltem! Kegyelem: azt adja ajándékba, amit nem érdemeltem meg!
b. Ki az, aki adja? A Megfeszített Krisztus. Aki azt veszi magára, amit én jogosan megérdemeltem: szomjan hal. És az én képviseletemben feltámad: azt a megelégedést adja nekem ajándékba, amit nem érdemeltem meg: bűnbocsánatot, kegyelmet, áldást és örök életet, mennyei örökséget, azaz az élet teljességét!
Aki erre a kettőre rádöbben, az maga fogja kérni! Azt nem kell kérlelni, hogy igényelje, az maga fog vágyni rá és maga fogja akarni, keresni, megragadni és inni, inni, inni, betelni vele, hacsak lehet minden áron és azonnal!

Ámen

Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.