Nyomtatás E-mail

2016.05.08. 10 óra

Köszöntő ige: 105. zsoltár 1. : Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét ...
Énekek: 84,1. 359,1-2. 166,1-2. 166,3-4. 359,3-5.
Olvasmány: Lukács evangéliuma 19. rész 12-27. vers
Alapige: János evangéliuma 17. rész 24. vers
Igehirdető: Csoma Zoltán református lelkipásztor

Igehirdetés letöltése

„Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét,
hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!

( 105. zsoltár 1. vers )

 

alt

Lukács evangéliuma 19. rész 12-27. vers

12. Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen. 13. Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.
14. Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk.
15. És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
16. Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.
17. Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.
18. És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.
19. Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.
20. És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam;
21. Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél.
22. Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem én tettem el, és aratom, a mit nem én vetettem;
23. Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?
24. És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.
25. És mondának néki: Uram, tíz gírája van!
26. És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle.
27. Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!

János evangéliuma 17. rész 24. vers

Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem

 

 

Ember a mennyben!

 

„Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok,
hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál,
mert szerettél engem már a világ kezdete előtt.”

Kedves Testvéreim!

 

Milyen nagy jelentőségű esemény volt, amit a hírközlő szervek pár évtizeddel ezelőtt a lakott föld minden részébe eljuttattak: ember az űrben, sőt később a még fantasztikusabb emberi, technikai teljesítmény: ember a Holdon. Azóta, már űrállomás kering a Föld körül állandó legénységgel, sőt az utóbbi időben már a Mars bolygót vette célba az ember, nem csak űrjárműveivel, hanem maga is oda akar utazni. Vajon meddig lehet még ezt fokozni?

Pár napja volt áldozócsütörtök.

Ez ősi magyar elnevezése e mindnyájunk számára nagy jelentőségű napnak, mely név eredete bizonyára onnan van, hogy a régi időkben, akik konfirmáltak, ezen a napon "áldoztak" úrvacsoráztak először. Ez a nap évszázadok óta a bevezetőben felsoroltaknál sokkal, de sokkal nagyobb horderejű dologról ad hírt az egész embervilágnak: ember a mennyben! S ez a sorsdöntő hír évről-évre megismétlődik, hogy el ne halványuljon, hogy minden nemzedék minden tagjához eljusson, mindenki tudjon róla. Parancs ez, melynek eleget kell tenni: "Elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket …" (Máté 28:19)

Ember a mennyben! Ez a hír nem valami szenzációkeltés akar lenni, hanem valóságos történelmi esemény hiteles tanuk által bizonyított tudtul adása, mint a karácsonyi, nagypénteki, húsvéti történelmi eseményekről szóló hiteles beszámolók. Nem zugolyában (titokban) történt dolgok ezek. Karácsonykor az ősi, prófétai ígéret szerint az "Ige testté lett”. (János 1:14). A testté (emberré) lett Ige, az Úr Jézus Krisztus elvégezte tökéletesen, amiért közénk jött, elhagyva egy időre állandó lakóhelyét, a dicsőséges mennyet. Tiszta, szent, igaz életének odaáldozásával kiváltott minket a bűn és a halál örök rabságából.

Az Atya elfogadta ezt az áldozatot.

Ennek bizonyságául nem hagyta a juhok nagy Pásztorát a halálban, hanem kihozta abból, sőt „ajándékozott neki oly nevet, mely minden név fölött való, hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére”. (Filippi levél: 2. rész 9-11. vers). Jézust ez a romlott világ megvetette, megölte, az Atya felemelte. Ez a világ az otthonáról sem gondoskodott (Máté 8:20), az Atya örök országot és örökkévaló királyságot adott neki. Győzelme után ebbe az örök országba emeltetett fel a tanítványok szeme láttára.

De milyen csodálatos szeretetteljes Úr! Mennyit szenvedett tőlünk, mégsem ábrándult ki belőlünk. Nem azért ment az Őt megillető helyre, hogy végre le tudja gondunkat, hiszen, amit tett, nem kényszerből tette, hanem hogy a már hozzá méltó környezetben még inkább folytassa értünk, méltatlanokért munkáját mint örökkévaló főprófétánk, főpapunk és királyunk. Tanít minket, esedezik értünk, és királyi székéből Szentlelke által igazgat.

Ő ma is szüntelen munkálkodik értünk.

Vajon csak Neki lenne tennivalója a mi jelenünk és jövendőnk, életünk megszabadulása és sorsunk jóra fordulása érdekében? Nagy tévedés volna ezt gondolni, hiszen aki ismeri az Írást, tudja, hogy nem így van. Hogyan szólt erről Jézus? „Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.” (Lukács evangéliuma 19,12) Ez a példázat világosan eligazít, minden ember megtudhatja belőle, mi a teendője, ha a maga javát akarja. A király, aki minden itteninél hatalmasabb örök országot szerzett drága áron, vissza fog jönni ide, mert az övéinek is szerezte, az övéit is ott akarja tudni, ahol ő van.

Becsüljük-e Jézust azért, amit értünk tett, és hű sáfáraiként élünk-e?


Ámen.

Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.