Nyomtatás E-mail

2016.03.15. evangelizáció 18 óra

Köszöntő ige: 1 Korinthus 1,3 : Kegyelem néktek és békesség ...
Olvasmány: János evangéliuma 4. rész 19-30 , 39-42
Alapige: János evangéliuma 4. rész 7. vers
Igehirdető: Dr. Horváth Levente református lelkipásztor

Igehirdetés letöltése

 

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

( 1 Korinthus 1,3 )

 

alt

János evangéliuma 4. rész 19–30. vers

19. Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
20. A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
21. Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22. Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23. De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
25. Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26. Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
27. Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
28. Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
29. Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
30. Kimenének azért a városból, és hozzá menének.

János evangéliuma 4. rész 39–42. vers

39. Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.
40. A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
41. És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
42. És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.

János evangéliuma 4. rész 7. vers

Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!


Hogyan lehetek forrás, hogy oltsam mások szomjúságát?

 

„Jézus így szólt: Adj innom!”

Kedves Testvéreim!

 

A samáriai asszonyban azért egy kicsit ott volt még az is, hogy kínos, ahogyan Jézus a szívébe látott. Hasonló helyzetben felülkerekedik a késztetés bennünk is, ha lelepleződünk, hogy mégis, ha csak egy kicsit is, eltereljük a figyelmet magunkról és ilyenkor gyorsan mást kérdezünk. Ha ilyen tisztán látod, ki vagyok, akkor próféta vagy (19), de ha próféta vagy, akkor azt is meg kéne kérdezzem tőled, hogy a samaritánus hit vagy a zsidó hit az igazi? (20) Egy prófétának ebbe is kell legyen betekintése, nem csak az én bűnös szívembe. Előbb is tett az elterelésre kísérletet, azt nyögve: hát nincs nekem férjem, nincs kit hívni, erről ne beszéljünk. Menekült az elől, hogy kiderüljön: a kapcsolatai zűrösek, a viszonya bűnös. Aztán mégis vallani kezdett.

1. Vallani kezd.

Ez is egy hasonló elterelési kísérlet volt, de itt most hitbeli vitás kérdések tisztázásához menekült, a vallással kapcsolatos kérdés mindig indokolt és aktuális. Túlságosan is fájdalmas a magunkba-szállás, nézzünk inkább egy fájdalommentes vallási vitát, hogyan érvelsz és kinek a pártján leszel, Jézus? Alaposan megmozdítottad a lelkiismeretemet, de akkor most hova menjek Istent imádni és mostantól hogyan gyakoroljam? Jákob hegyére menjek vagy inkább Jeruzsálembe?

2. Lélekben és igazságban.

Jézus válasza: nem az imádat helye számít, hanem az imádat módja (21). Sem kizárólag itt, sem kizárólag ott, hanem lélekben és igazságban imádni bárhol! Nem az a lényeges, hogy melyik templomba jársz, hanem hogy templomként jársz? Valóban rádöbbentél, hogy tested a Szent Lélek temploma és templomaként jársz-e ebben a földi testedben és szervesen belenőttél-e a Krisztus testébe? Élő tagja vagy-e az Ő testének, az Ő egyházának? Nem a hol a kérdés, hanem a hogyan! És, hogy mit imádsz? (22) Ismered-e azt, akit imádsz? Az is tévelygés, ha lélekben imádjuk Istent, de igazság nélkül, azaz a Kijelentés megismerése nélkül (23-24). És az is hamis, ha igazságban imádjuk, de lélek nélkül. Úgy csak tankeresztyénség vagy betűkeresztyénség lesz belőle.

3. Most vagy majd?

Eljön az óra – most van az óra: neked ütött-e ez az órád? Nem a halálodé, hanem a felismerésé. A majd mindenkinek – most lehet neked! Most a tied. Az ígéret a jövőre néz, de a mába a hited húzhatja. A jövő embriója a jelen.

Az asszony újra kitérő választ ad a jelen sürgetésére: tudom eljön majd a Messiás (25). Jézus azt mondja nem majd, hanem most és nem ott a jövőben, hanem itt van, veled beszél, én vagyok! (26) Ha én vagyok a Messiás, akkor most van a pillanat. Akkor most jött el a Messiás. Akkor itt és most és neked jött el! Tanítványai is éppen ekkor jöttek meg (27), ez sem véletlen, ez is a mosthoz tartozik, ez a mennyei időzítés. Nem hamarabb: hogy a beszélgetés ezzel a nővel eljusson a csúcspontig, perccel sem később: mert akkor a tanítványok nem lehettek volna tanúi, milyen mély a Jézus alázata és nem érte volna el őket ugyanaz az ámulat! Nem kérdezik, mit akart az asszonytól, pedig a válasza az lett volna: vizet kértem tőle. Nem kérdezik, beszélt vele, pedig a válasza az lett volna: (élő) vizet adtam neki.

4. Vetők és aratók.

Az asszony nem ott felejti, hanem tudatosan ott hagyja a korsóját (28). Ha minden így igaz, akkor igyál, akkor biztos elfogadod tőlem. Hogyan lett az asszony forrás? Hogyan oltotta mások szomját? (28-30) Mi hogyan tehetjük ugyanezt? Nem kell négy hónapot várni az aratásig, szól Jézus, ahogy vetettetek, íme már arathattok is (35), máris kicsődülnek Jézushoz (30)! Így a vetők és aratók együtt örülhetnek (36), ami ritka (!), mert alázat kell hozzá. A tanítványok nem vetettek, most ők kell learassák, amit Jézus közvetve és az asszony közvetlenül vetett (38). A samáriaiak előbb a vetőnek hittek (39), majd az aratónak is (41-42). Az evangélizáció nem egy evangélizátor dolga, hanem közösségi vetés és aratás, senki nem hős, hanem együtt tesszük a Krisztus testének többi tagjával. Mindenkire egyformán szükség van! Könnyebb a szabadságharc hőseit dicsőíteni, mint mindenkinek áldozatot hozni a szabadságért. Könnyebb hiú módon egyedül szolgálva a saját dicsőségünkért cselekedni, mint közösségben, szelíd alázattal, másokat különbnek tartva magunknál, Isten dicsőségére.

Ámen

Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.