Nyomtatás E-mail

2016.03.13. evangelizáció 17 óra

Köszöntő ige: 1 Korinthus 1,3 : Kegyelem néktek és békesség ...
Olvasmány: János evangéliuma 4. rész 11–15. vers
Alapige: János evangéliuma 4. rész 7. vers
Igehirdető: Dr. Horváth Levente református lelkipásztor

Igehirdetés letöltése

 

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

( 1 Korinthus 1,3 )

 

alt

János evangéliuma 4. rész 11–15. vers

1. Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,
2. (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,)
3. Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
4. Samárián kell vala pedig általmennie.
5. Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
6. Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
7. Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
8. Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9. Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
10. Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
11. Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
12. Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
13. Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
14. Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.
15. Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!
16. Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!
17. Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
18. Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
19. Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
20. A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
21. Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22. Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23. De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
25. Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26. Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
27. Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
28. Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
29. Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
30. Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
31. Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32. Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
33. Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
34. Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
35. Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
36. És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.
37. Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
38. Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
39. Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.
40. A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
41. És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
42. És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.

11. Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
12. Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
13. Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
14. Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.
15. Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!

János evangéliuma 4. rész 7. vers

Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!


Hogyan lett a szomjazóból forrás?

 

„Jézus így szólt: Adj innom!”

Kedves Testvéreim!

 

Ma délután folytatva a történetet, arra figyelünk, hogy hogyan lett a szomjasból forrás és hogyan lehet belőlünk is? Ehhez öt pontban vizsgáljuk meg alapigénket:
1) Jézus nem válaszol arra, amit az asszony kérdez.
2) Arra viszont válaszol, amit az asszony nem kérdez.
3) Ezzel arra is válaszol, amit nemcsak ez az asszony kérdez.
4) Jézus válaszát alig merjük elhinni.
5) az asszony viszont íme végre elhiszi és maga kéri, hogy ihasson.

 

1.

Jézus nem arra válaszol, amit az asszony kérdez (11-12. vers). A kút, a forrás mély és nincs merítő edényed se, honnan vennéd az élő vizet? Nagyobb vagy Jákobnál? Három kérdés, amit Jézus látszólag elenged a füle mellett.

2.

Jézus arra válaszol, amit az asszony nem kérdez (13-14. vers). Az asszony nem észleli, hogy a felszínt érintő kérdései és a saját szomja-vágya közt semmi kapcsolat nincs. Jézus az asszony szomjára figyel, az asszony a saját kíváncsiskodó, felszínes és értetlenkedő kérdéseire.

3.

Jézus arra is válaszol így, amit nemcsak ez az asszony kérdez (14). Arra, amit minden ember kérdezhetne, mert arra minden ember vágyik valahol mélyen. Másszóval, Jézus minden ember szomjúságát szem előtt tartva, mindannyiunk kérdésére válaszol.

4.

Jézus válaszát nem vagy alig merjük elhinni. (14. vers) Pedig közvetve ugyan, de mégis ezáltal a hihetetlennek tűnő válasza által az asszony minden egyéb kérdésére is válaszol! Jákobnál nagyobb: hisz aki ehhez a kúthoz jár, az újra megszomjúzik. Az én kutam ennél is mélyebb. Edényem ehhez nincs, nem is kell, nem erre van szükséged. Nem feltöltődésre csak, hanem magára az erőforrásra van szükséged. Nem arra van szükséged, hogy egy pár csepp vizet szürcsölj, hanem megihatod “az egész kutat,” “lenyelheted” magát a forrást, belül kerülhet a Forrás! Olyan forrásom van, amihez nem kívülről kell járni, hozzáférni – hanem ami ott lehet benned. Hiszek-e a Szentlélekben, aki bennem is lakik?

5.

Az asszony végre megsejti és íme most már maga kéri ezt a Forrást: hadd kerüljön belül! (15. vers)

Ámen

Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.