Nyomtatás E-mail

2016.03.14. evangelizáció 18 óra

Köszöntő ige: 1 Korinthus 1,3 : Kegyelem néktek és békesség ...
Olvasmány: János evangéliuma 4. rész 15–19. , 25-26. , 28-38.
Alapige: János evangéliuma 4. rész 7. vers
Igehirdető: Dr. Horváth Levente református lelkipásztor

Igehirdetés letöltése

 

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

( 1 Korinthus 1,3 )

 

alt

János evangéliuma 4. rész 15–19. vers

15. Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!
16. Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!
17. Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
18. Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
19. Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.

János evangéliuma 4. rész 25–26. vers

25. Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26. Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.

János evangéliuma 4. rész 28–38. vers

28. Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
29. Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
30. Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
31. Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32. Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
33. Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
34. Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
35. Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
36. És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.
37. Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
38. Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
28. Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
29. Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
30. Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
31. Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32. Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
33. Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
34. Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
35. Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
36. És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.
37. Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
38. Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.

János evangéliuma 4. rész 7. vers

Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!


Hogyan lesz oltható a bennem levő szomjúság?

 

„Jézus így szólt: Adj innom!”

Kedves Testvéreim!

 

Mikor az asszony végre eljut oda, hogy ő maga (15. vers) kéri az élő vizet (hisz azelőtt Jézus még azt mondta neki: “ha ismerted volna az Isten ajándékát és hogy ki az, aki adja, te magad kérted volna ... ”), meglepő módon azt látjuk, hogy Jézus még nem siet adni neki. Sőt mintha látszólag témát váltana: “Menj, hívd ide a férjedet ... ” (16), hogy aztán nyilvánvalóvá tegye: tudja, hogy az nem az asszony férje


Mit láttunk eddig? Jézus úgy vezeti a beszélgetést, hogy fölkelti benne a szimpátiát: “segíts rajtam, adj innom ... ” Aztán látjuk azt is, hogy felkelti az asszony döbbenetét lélegzetelállító alázatával: “hogy kérhetsz zsidó létedre tőlem vizet ... ” Felkelti benne a kíváncsiságot: ha tudnád, hogy ki kér tőled vizet, te kértél volna tőlem ... Aztán tovább fokozza kíváncsiságát, hogy kibukik belőle: csak nem vagy nagyobb Jákobnál is? És: honnan vennéd edény nélkül az élő vizet? Felkölti benne a végső megnyugvás, valami belső béke utáni vágyat-szomjúságot, nem beszélve arról, hogy a tartósabb kielégülés és beteljesedés utáni vágyát is fokozza: aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjazik ...

Ezeken túlmenően ma este lássuk meg: még mit kelt föl benne?

Most is 5 pontban próbáljuk követni a történet alakulását:

1. Még mit keltett fel az asszonyban? A lelkiismeretét!

Menj hívd ide a férjedet ... aki nem is a férjed. Végül a lelkiismeretét is fölkelti, még akkor is, ha közben méltatlanul volt megbélyegezve. Akit méltatlanul másoknál “nagyobb bűnösnek” tartanak, azt sem menti föl a bűne alól szemethúnyó komolytalansággal Jézus, mintha nem lenne egyáltalán bűnös ... Azon dolgozik, hogy megmondja neki: vétkeztél és te ítéletet érdemelsz. Te is. De nem úgy mondja meg, ahogy mi szoktunk egymásnak tapintatlanul nekimenni. Hihetetlenül gyöngéden, szépen és a mennyei szeretet végtelen tapintatával kezeli. Úgy is mondhatnánk, hogy az asszonnyal mondatja ki.

2. Miért volt méltatlanul megbélyezegzve?

Mert őreá sütötték a bélyeget: hány férfit elhasznált, milyen erkölcstelen nő, pedig fordítva történt: hány férfi alázta meg és használta ki ezt a szegény nőt. Jézus érezte és tudta ezt.

3. Miért nem menti fel akkor, ha nem tartja annyira hibásnak?

Nem kéne bűntudatot keltsen benne, gondoljuk mi. De Jézus azt sem mondja, hogy nem történt volna bűn egyáltalán. Előbb befedezi a nő szégyenét és csak azután a bűnét. Vétkezett a nő is, de nem számíttatik be neki. Nem neki számíttatik be. Nem mondja, hogy neked is ne lenne részed abban, hogy ennyi férfi kihasználhatott téged.

4. Ha van szégyen és van bűn, akkor van bűnbocsánat is és van bűnbefedezés is!

És Ő ez a bűnbefedező, akiben az asszony lassan felfedezi a Messiását! (19) Uram, látom, hogy te Próféta vagy ... te belém látsz, ezzel mintegy elismerte, hogy vétkezett. Elismeri a bűnét és azt, hogy méltó az ítéletre. Nem az őt kihasználó férfiakra ken mindent, hanem elismeri a maga részét. Még nem tudja biztosan eleinte, hogy ez a Próféta maga a Messiás, de az fantasztikus, hogy már felmerül benne, Jézus arra emlékezteti, hogy kell jönnie egy Messiásnak, aki majd megjelent minden titkot (25). Ezt Jézus nem is tagadja, sőt megerősíti: Én vagyok az, aki veled beszélek.

5. Nekünk is hasonlóképpen oltja szomjunkat.

Akit tapintatosan vezettek hitre, vezettek a Messiáshoz, az maga is tapintatosan vezet Őhozzá másokat (28-29).

Ámen

Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.