Nyomtatás E-mail

2016.05.16. pünkösd hétfő 10 óra

Köszöntő ige: Ezékiel 37,3-5 : Imé, én bocsátok tibelétek lelket, hogy megéledjetek.
Énekek: 189. 375,1-5 375,6 375,7 376,1-4
Olvasmány: Apostolok cselekedetei 2. rész 1-21. vers
Alapige: Mózes III. könyve 6. rész 9b. vers (Károli fordítás szerint)
Igehirdető: Csoma Zoltán református lelkipásztor

Igehirdetés letöltése

„És monda nékem az Úr: embernek fia! Vajon megélednek-é ezek a tetemek?
És mondék: Uram Isten, Te tudod.
És monda nékem: prófétálj e tetemek felől és mondjad nékik:
ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét!
Így szól az Úristen ezeknek a tetemeknek:
Ímé, én bocsátok tibelétek lelket, hogy megéledjetek.

( Ezékiel 37:3-5 )

 

alt

Apostolok cselekedetei 2. rész 1-21. vers

1. És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
3. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
5. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8. Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9. Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10. Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11. Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
13. Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
14. Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
15. Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
16. Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:
17. És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
18. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
19. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
20. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.
21. És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
1. És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
3. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
5. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8. Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9. Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10. Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11. Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
13. Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
14. Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
15. Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
16. Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:
17. És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
18. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
19. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
20. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.
21. És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.

Mózes III. könyve 6. rész 9b. vers (Károli fordítás szerint)

Parancsolj Áronnak és az ő fiainak, mondván: Ez az egészen égőáldozat törvénye: Legyen az egészen égőáldozat az oltáron levő tüzelőhelyen egész éjszaka, mind reggelig, és az oltárnak tüze égve maradjon azon

 

Ne félj kérni e tüzet

 

„Az oltárnak tüze égve maradjon.”

Kedves Testvéreim, ünneplő gyülekezet!

Mindnyájan tudjátok, hogy régen, egészen a gyufa feltalálásáig - mely egy magyar ember nevéhez fűződik (Irinyi János) - nem volt olyan egyszerű a tűz gyújtása, mint a ma embere számára, aki előveszi a gyufáját vagy az öngyújtóját, és egy szempillantás alatt ég kezében a tűz. Az ősember, aki nem értett a tűzgyújtáshoz, az égből kapta a tüzet, mikor a villám tüze felgyújtotta az erdőt, vagy éppen a kunyhóját - félelem töltötte el. A tűz még ma is, a mi számunkra is félelmetes is lehet. Gondoljunk a gyakori lakástüzekre vagy erdőtűzre, ezekben a napokban is Kanadában. Az ősember rájött idővel, hogy jótékony hatása is van a tűznek. Egy idő után maga is tudott tüzet gyújtani, de mivel az nem ment könnyen, féltett kincsként kellett őrizni, vigyázni rá éjjel-nappal, hogy el ne aludjon. Ma már egy mozdulattal tudunk tüzet gyújtani, de ma is van mégis olyan tűz, melyet onnan felülről kapunk ajándékba (ApCsel 2:3), melyet mi magunk nem tudunk gyújtani. Ha megkapjuk ezt a tüzet, erre mindnyájunknak nagyon kell vigyázni, mert ezt még egymástól sem vehetjük át, ha hagyjuk kialudni, vagy ha kioltjuk az életünkben. Ez az onnan felülről, Jézustól való tűz, az életünkben a Szentlélek.

Nem elég az általunk gerjesztett tűz? A felülről valóra is szükségünk van? Milyen hasznunk lehet belőle?

Senki sem mondhatja úrnak Jézust, hanem csak a Szentlélek által. Márpedig ha nem Jézus lesz az úr az életünkben, akkor marad a bűn és a halál uralma. Jézus uralmának az elfogadása elkötelez az Ő szolgálatára, az élet szolgálatára, Isten országának az építésére. Ez pedig olyan nagy feladat, ami a mi erőnket felülhaladja. Ha nem így lenne, a tanítványok sem ültek volna tétlenül a Szentlélek kitöltetése előtt Jeruzsálemben. Csodálatos ez a tűz, a Lélek ereje. Álmélkodtak mindnyájan és csodálkoztak, akik a tanítványok körül voltak. Péter adja a tanítványok közül a felvilágosítást Jóel prófétára hivatkozva. (ApCsel 2:17, ApCsel 2:19-21) A pénz-ember, Simon mágus meglátva a csodálatos erőnek a hatását, jó üzletet szimatol, pénzt kínál, hogy neki is legyen ilyen hatalma. Üzletelni azonban csak a másik tűzzel lehet. Meg is teszik vele sokan, ma is, energiaválságos időben, a szegényeket még szegényebbé, a gazdagokat még gazdagabbá téve.

Isten ajándéka azonban pénzen meg nem vásárolható. Ezért mondja Péter: a te pénzed veled együtt vesszen el…

Kérni azonban lehet, s a megmaradás, a jövendő érdekében kell is. Ne félj kérni ezt a tüzet te sem, testvérem, mert ez nem pusztító, megemésztő tűz. (Sodoma és Gomora - I. Mózes 19:24-29) Ez az a tűz, mely a Mózes előtti csipkebokorban fellobogott (II. Mózes 3:2), melynek segítségével elindult az evangélium hódító útjára, mely által te is keresztyénné lettél, mely egyedül végezheti el életedben, amit Isten javadra elkezdett. Nem kell félned felhasználni, hogy nem lesz utánpótlása: minél nagyobb mértékben árasztod, annál nagyobb mértékben kapod. Csak arra kell vigyáznod, hogy az oltárnak a tüze égve maradjon. Ha valakinek nincs ez a tűz, könyörögjön érte. Ha már tied ez a tűz, ne oltsad se a magad, se a körülötted lévők életében. „A lelket meg ne oltsátok” (I. Tesszalonika 5:19), hanem tápláld jó felhasználásával az életért, embertársaidért végzett odaadó, naponkénti munkáiddal, a lélek gyümölcseinek (Galata 5:22) megtermésével, amivel egyedül szolgálhatod annak a hatalmas és bölcs Istennek a dicsőségét, aki az örök élet tüzét kegyelméből te számodra is meggyújtotta.

Ámen.

Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.