Nyomtatás E-mail

2016.07.31. 10 óra

Köszöntő ige: ...Énekeljetek új éneket az ÚRnak, énekelj az ÚRnak, te egész föld! Énekeljetek az ÚRnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! ...” Zsolt. 96,1-3.

Énekek: 111,1. ♫ 431,1.♫ 254,1-9.♫ 98,1.♫ 255, 1.♫ 105,1-3.
Olvasmány: 95. zsoltár 1-8a. vers
Alapige: Timóteushoz írt I. levél 2. rész 1-3. vers
Igehirdető: Jenei Zoltán gyülekezeti lelkipásztor

Igehirdetés letöltése

„Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt… ”

( Timóteushoz írt I. levél 2. rész 1-3. vers )

 

alt

95. zsoltár 1-8a. vers

18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!

Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval! Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött. Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi. Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta. Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveteket…

Timóteushoz írt I. levél 2. rész 1-3. vers

Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt…

 

 

Kedves Testvéreim!

A Reformáció 500. évfordulójára készülve (2017. október 31), a II. Helvét Hitvallás fejezetei alapján tekintjük át református keresztyén hitünk legfontosabb tanításait. Ma a XXIII. fejezet áll előttünk. A címe:

Az egyházi könyörgések, az éneklés és a kánoni órák

1. Az imádság.

„A hívők minden imádságukat egyedül Krisztus közbenjárásával, hitből és szeretetből, kizárólag Istenhez intézzék. Könyörögnünk kell a polgári hatóságokért, az egyházi szolgákért és a gyülekezetek minden szükségletéért. A nyilvános könyörgéseket a nép nyelvén, azaz mindenki előtt ismert nyelven kell tartani.” „Nem illő dolog, hogy hogy az imádság babonás módon valamely helyhez legyen kötve, mintha éppen csak templomban volna szabad imádkozni. De nem kell a közös imádságoknak forma és idő szempontjából sem minden gyülekezetben egyformáknak kell lenniük.”

2. Mértéket kell tartani.

„A nyilvános könyörgésekben illik mértéket tartani. Engedjük át az idő javarészét a szent összejöveteleken az evangéliumi tudomány hirdetésének, és vigyázzunk, hogy túlságosan bőbeszédű könyörgésekkel ki ne fárasszuk a gyülekezetet, hogy amikor a prédikációra kerül sor, fáradságukban ne azon járjon az eszük: bárcsak eltávozhatnának, vagy lenne vége az egész összejövetelnek.”

3. Az éneklés.

„Az éneklés a legrégibb időkben szokásban volt a keleti egyházakban, a nyugati egyházban későn tették magukévá ezt a szokást.”

4. A kánoni órák.

„Az eklézsiák elhagyták a kánoni órákat – a nap bizonyos óráira szerzett és énekelt vagy elmondott imádságokat. Helyükbe az Isten egyetemes egyházára nézve üdvös dolgokat vezettek be.”

 

Összegzés:

 

  • az imádság az embernek az Istennel való kapcsolattartása
  • az éneklés örömteli magasztalása Istennek
  • mértéktartás: figyelembe kell venni a lelki igényeket
  • a hitélet nem szabályok megtartása, hanem közösség Istennel

 

 

 

Ámen.


 

XXIII. fejezet

Az egyházi könyörgések, az éneklés és a kánoni órák

(A nép nyelve.) Szabad ugyan magánosan bármely nyelven imádkozni, amelyet ért az ember, de a nyilvános könyörgéseket a szent összejöveteleken a nép nyelvén, azaz mindenki előtt ismert nyelven kell tartani.

(Az imádság.) A hívők minden imádságukat egyedül Krisztus közbenjárásával, hitből és szeretetből, kizárólag Istenhez intézzék. A mennyei szentek segítségül hívását vagy ezeknek közbenjáróul való felhasználását tiltja Krisztus főpapi tiszte és az igaz vallás. Könyörögnünk kell pedig a polgári hatóságokért, a királyokért és minden méltóságban lévőkért, az egyházi szolgákért és a gyülekezetek minden szükségletéért. Nyomorúság idején pedig és különösen az egyház nyomorúsága idején szünet nélkül mind magánosan, mind nyilvánosan könyörögnünk kell.

(Az imádságban való szabadság.) Önként, nem kényszerből és nem valami díjért kell könyörögni. Az sem illő dolog, hogy az imádság babonás módon valamely helyhez legyen kötve, mintha éppen csak templomban volna szabad imádkozni. De nem kell a közös imádságoknak forma és idő szempontjából sem minden gyülekezetben egyformáknak lenni. Minden gyülekezet éljen csak a maga szabadságával. Socrates* az ő egyháztörténetében ezt írja: „Sehol a világon nem találhatsz két olyan gyülekezetet, melyek imádság dolgában teljesen megegyeznének egymással. Az effajta eltérések szerzői, úgy gondolom, azok voltak, akik különböző időkben a gyülekezetek élén állottak.” – De ha mégis megegyeznek, akkor ez a legnagyobb mértékben dicséretesnek és mások számára is követendőnek mondható.

(Mértéket kell tartani a nyilvános könyörgésekben.) De mint bármely dologban, úgy a nyilvános könyörgésekben is illik mértéket tartani, hogy azok túlságosan bőbeszédűek és fárasztók ne legyenek. Engedjük át tehát az idő java részét a szent összejöveteleken az evangéliumi tudomány hirdetésének és vigyázzunk, hogy túlságosan bőbeszédű könyörgésekkel ki ne fárasszuk a gyülekezetet, hogy amikor a prédikációra kerül a sor, fáradságukban ne azon járjon az eszük: bárcsak eltávozhatnának, vagy lenne vége az egész összejövetelnek. Az ilyeneknek a prédikációban túlságosan bőbeszédűnek látszik az, ami egyébként elég tömören van megfogalmazva. Illik tehát a prédikátoroknak is mértéket tartani.

(Az éneklés.) Ugyanígy az éneklést is, ahol az szokásos, korlátok közé kell szorítani a szent összejöveteleken. Az úgynevezett gregoriánus éneklésben sok képtelenség van, ezért méltán vetették el azt a mi egyházaink és több más egyház is. Ha vannak olyan egyházak, melyek hűségesen és helyesen imádkoznak, de énekelni nem szoktak, az ilyeneket nem kell elítélni. Nincs ugyanis minden egyháznak módja az éneklésre. És a régiek tanúsága szerint bizonyos, hogy míg az éneklés a legrégibb időkben is szokásban volt a keleti egyházakban, a nyugatiak csak későn tették magukévá ezt a szokást.

(A kánoni órák.) Az ún. kánoni órákat, azaz a nap bizonyos óráira szerzett és a római katolikusok által énekelt vagy elmondott imádságokat nem ismerték a régiek; ezt magukból az órákra rendelt felolvasásokból és több más érvvel is ki lehet mutatni. De hogy mást ne mondjak, sok képtelenség is van bennük. Ezért jól tették az eklézsiák, hogy elhagyták azokat és helyükbe az Isten egyetemes egyházára nézve üdvös dolgokat vezettek be.

 

bullinger

 


Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.