Nyomtatás E-mail

2017.02.27.18 óra EVANGELIZÁCIÓ

Köszöntő ige: Zsidókhoz írt levél 3. rész 15. vers
Énekek: 134. 472. Nagy Istenem…
Olvasmány: Mózes II. könyve 5. rész 22-23. vers és 6. rész 1. vers
Igehirdető: BARTHA GYULA nyugalmazott esperes-lelkipásztor

Igehirdetés letöltése

E mondás szerint:
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor.

( Zsidókhoz írt levél 3. rész 15. vers )

 

alt

18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!

Mózes II. könyve 5. rész 22-23. vers és 6. rész 1. vers

22. És visszaméne Mózes az Úrhoz és monda: Uram, miért engedsz rosszul bánni ezzel a néppel! Miért küldél engem ide?
23. Mert attól fogva, hogy bemenék a Faraóhoz, hogy a te nevedben szóljak, rosszabbul bánik e néppel; megszabadítani pedig nem szabadítád meg a te népedet.
___ ___ ___
1. Az Úr pedig monda Mózesnek: Majd meglátod mit cselekszem a Faraóval; mert hatalmas kéz miatt kell őket elbocsátani és hatalmas kéz miatt űzi el őket az ő földéről.

Népéért elhívott és közbenjáró Mózes

Kedves Testvéreim!

A mai napi Igében keressük együtt a választ arra, hogy milyen Istentől való gondolat által kaptuk elhívásunkat.

Mózes és testvére Áron a Fáraó előtt állt a választott nép ügyében. Kért, és kérését lesöpörte az asztalról a fáraó. A nép helyzete még nehezebb lett.

Ilyet tapasztalunk a korunkban is. Szorongó, feszült, nyugtalan, türelmetlen emberekbe botlunk, amikor ügyeiket felvállaljuk. Sok feszültség az Istennel való rendezetlen kapcsolatból ered.

Mózes tisztázta maga előtt is, hogy ő a héberekhez tartozik, és elmondta a megbízatást, hogy ezt a népet Kánaánba, az Ígéret Földjére kell vezetnie.

Mózestől megtanulhatjuk, hogy vállaljuk szelíden, kik vagyunk: olyanok, amilyenné Isten teremtett minket.

Mózes az Istenre tekintett, amikor félre tudta tenni Egyiptom minden luxusát, és felvállalta a népével való együtt sanyargatottságot. A palotát a pusztára cserélte.

A küldetésben a megtorpanásokat a hitben eléggé megkeseredve szoktuk tudomásul venni. Mit tett Mózes? Visszament az Úrhoz, akitől a küldetést kapta. Kudarcaink terhét mi is csak Isten elé tudjuk visszavinni. Felteszi a kérdést: „Miért küldtél engem ide?” Bennünk is van naponként sok-sok miért a küldetés nehézségeit látva.

Mózes tudta, hogy őt Isten küldte a fáraó elé. Nem magától ment. Életünk égő csipkebokrai előtt sokszor tiltakoztunk már mi is a küldetés ellen. Isten sokszor az erőtleneket választja ki magának, hogy megszégyenítse az erőseket.

Amikor a ránk bízottak közötti szolgálatra gondolunk, a Mózesnek adott ígéretek mellett ott van az Úr Jézus szava is: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen.”

Így tudott később Mózes ezért a népért közbenjáró imádságot mondani: például akkor, amikor a kígyómarás miatt kellett az Urhoz kiáltania. Nekünk is tudnunk kell, hogy Kinek a kezében vagyunk.

A nép megtalálta az utat Mózeshez. A mi népünk megtalálja-e az utat Jézushoz? Fel tud-e tekinteni Rá, mint a nép a pusztában a rézkígyóra?

Mózest azért küldte Isten az Ő népéhez, mert terve volt azzal a néppel. Kiválasztottságunk azt hirdeti, hogy Isten a maga eszközeként formál minket – az Ő népe közötti szolgálatra. Az Úr előtt leborulva, segítségét és kegyelmét kérhetjük a Tőle kapott küldetéshez, ha néha nehéz helyzetekbe is kerülünk. Ha Isten segítségével tudunk tájékozódni, akkor a ránk bízottak között győzelemmel járhatjuk meg mi is az utunkat.

Ámen.


Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.