Nyomtatás E-mail

2017.03.12. 10 óra

Köszöntő ige: Ézsaiás 6,8.
Énekek: 139. 345. 171. 397. 396.
Olvasmány: Nehémiás könyve 2. rész
Alapige: Nehémiás 2,20b. : "Maga a menny Istene ad nekünk sikert, és mi az Ő szolgáiként kezdjük el az építést."
Igehirdető: Jenei Zoltán gyülekezeti lelkipásztor

Igehirdetés letöltése

Majd az Úr szavát hallottam…

( Ézsaiás 6,8. )

 

alt

Nehémiás könyve 2. rész

18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!

1. És lőn a Niszán nevű hóban, Artaxerxes királynak huszadik esztendejében, bor vala ő előtte és én fölvevém a bort, adám a királynak; azelőtt pedig nem voltam szomorú ő előtte.

2. És monda nékem a király: Miért szomorú a te orczád, holott te beteg nem vagy? Nem egyéb ez, hanem szívednek szomorúsága! És felette igen megfélemlém.

3. Akkor mondék a királynak: Örökké éljen a király! Miért nem volna szomorú az én orczám, hiszen a város, az én atyáim sírjainak helye, pusztán hever és kapui megemésztettek tűzben?!

4. És monda nékem a király: Mi az, a mit kívánsz? És könyörgék a menny Istenéhez.

5. És mondék a királynak: Ha tetszik a királynak és ha kedves előtted a te szolgád, azt kérem, hogy bocsáss el engem Júdába, atyáim sírjainak városába, hogy megépítsem azt!

6. És monda nékem a király (felesége pedig mellette ül vala): Meddig lészen utazásod és mikorra jösz vissza? És tetszék a királynak engem elbocsátani, miután én tudattam vele az időt.

7. És mondék a királynak: Ha tetszik a királynak, adasson nékem leveleket a folyóvizen túl lakó tiszttartókhoz, hogy hagyjanak engem utazni, míg Júdába érek;

8. És adasson egy levelet Ászáfhoz, a király erdeje őréhez, hogy adjon nékem fákat gerendákul a templom várának kapuihoz, és a város kőfalához, és a házhoz, melybe költözni fogok. És megadá nékem a király, az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelme szerint.

9. És megérkezém a folyóvizen túl való tiszttartókhoz és átadám nékik a király leveleit. Bocsátott vala pedig velem a király főembereket a seregből és lovagokat.

10. Mikor pedig a Horonból való Szanballat és az Ammonita Tóbiás, a szolga, meghallották ezt, nagy bosszúságot okozott nékik, hogy jött valaki, a ki Izráel fiainak javokat keresi.

11. Azután elmenék Jeruzsálembe, és ott pihenék három napig.

12. És fölkelék éjszaka, én és velem néhány férfi, mert nem jelentém meg senkinek, hogy mire indítá az én Istenem az én szívemet, hogy azt Jeruzsálemért megcselekedjem, és barom sem vala velem, csak az, melyen ülök vala,

13. És kimenék a völgynek kapuján éjjel, és pedig a sárkányok forrása felé, majd a szemét-kapuhoz, és vizsgálgatám Jeruzsálem kőfalait, melyek elrontattak vala, és kapuit, melyek tűz által megemésztetének.

14. Azután átmenék a forrás kapujához és a király tavához, holott nem vala hely a baromnak, hogy velem átmenjen.

15. Azért gyalog menék fel a völgyben éjjel és vizsgálgatám a kőfalat, azután megfordultam és bementem a völgy kapuján, és hazatértem.

16. A főemberek pedig nem tudták vala, hova mentem, és hogy mit akarok cselekedni, és sem a zsidóknak, sem a papoknak, sem az előljáróknak, sem a főembereknek, sem a többi munkásoknak ez ideig nem jelentettem meg.

17. Ekkor mondék nékik: Ti látjátok a nyomorúságot, a melyben mi vagyunk, hogy Jeruzsálem pusztán hever és kapui tűzben égtek meg; jertek, építsük meg Jeruzsálem kőfalát, és ne legyünk többé gyalázatul!

18. És megjelentém nékik az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelmét, és a király beszédit is, a melyeket nékem szólt, és mondának: Keljünk fel és építsük meg! És megerősíték kezeiket a jóra.

19. Mikor meghallák ezt a Horonból való Szanballat és az Ammonita Tóbiás, a szolga, és az arab Gesem, gúnyoltak és lenéztek minket, mondván: Micsoda ez, a mit míveltek? Talán bizony a király ellen akartok pártot ütni?

20. Kiknek felelék, és mondék: A mennynek Istene, ő ad jó szerencsét nékünk, és mi mint az ő szolgái kelünk föl és építünk, néktek pedig részetek és jogotok és emlékezetetek nincsen Jeruzsálemben!


Nehémiás könyve 2. rész 20b. vers

... A mennynek Istene, ő ad jó szerencsét nékünk, és mi mint az ő szolgái kelünk föl és építünk, néktek pedig részetek és jogotok és emlékezetetek nincsen Jeruzsálemben!

 

 

„Maga a menny Istene ad nekünk sikert, és mi az Ő szolgáiként kezdjük el az építést.”

Kedves Testvéreim!

Szeretettel köszöntöm a Gyülekezetet és az Európa Rádió Hallgatóit!

A Reformáció 500. évfordulóját ünnepeljük ebben az esztendőben.

A mi gyülekezetünkben a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás magyarázata után az Ezsdrás-Nehémiás könyvének tanulmányozása által erősödünk abban a bizonyosságban, hogy a kegyelmes Isten hatalmas arra, hogy most is megtartsa, sőt belső-külső tekintetben megújítsa az Ő népét.

Az elhangzott ige több komoly üzenetet közvetít számunkra:

1. „Miért szomorú az arcod?”

Artahsasztá király tette fel ezt a kérdést Nehémiásnak a Krisztus előtti V. században a méd-perzsa királyi udvarban, érzékelve kedves szolgájának megterhelődött lelkiállapotát. Nehémiás, az uralkodó pohárnoka, az Isten népének sorsa miatt volt szomorú. Imádkozott és töprengett, hogy miképpen segíthetne rajtuk.

Ez a kérdés itt és most felénk hangzik. Sajnos, mi nem mindig vesszük észre, ha valakinek szomorú az arca. Talán megszoktuk a szomorú arcok látványát?! Évekkel ezelőtt egy holland vendégünkkel sétált a feleségem Debrecen főterén. Egyszer csak megszólalt Leonie néni: „Mennyi fáradt ember! Mennyi fáradt ember!”

Téged mi bánt? A betegséged, a családod, a pénzügyi gondjaid, a munkahelyed, a gyülekezeted állapota, a népünk helyzete…?! Talán smink rejti a sok szomorúságot, hogy ne is lássák az emberek a befelé folyó könnyeket. Ott és akkor a király látta Nehémiás szomorúságát. Itt és most Isten, a királyok Királya látja a te szomorúságodat. Ne rejtegesd Előle, hanem tárd fel Előtte bánatodat imádságban – Ő tud és akar segíteni.

2. „Küldj el engem!”

Ezeket a szavakat Nehémiás mondta Artasahsztá királynak. Súlyos szavak! Nehémiás, a méd-perzsa világbirodalom egyik főtisztviselője, jólétben élt, annak ellenére, hogy egy leigázott népnek volt az egyik jeles tagja. Gondolhatta volna: jó dolgom van, mit törődöm én mások bajával?! Azonban az ő szíve Isten népéért fájt, és szeretett volna valamit tenni érte. Hajlandó volt ezért áldozatot hozni, otthagyva a kényelmet, a jólétet, vállalva a hosszú út töredelmét-veszedelmét, a Szentföld felépítésének fáradalmait, a küzdelmeket, a megaláztatásokat-támadásokat… Miért?!

Erre egy szó a felelet: szeretet. Nehémiás szerette Istent és az Ő népét. Az Isten szeretete indította őt a szentföldi küldetésre. Benned van-e szeretet? Vállalsz-e áldozatot másokért, mások boldogságáért, üdvösségéért?

3. „Senkinek sem mondtam meg, milyen cselekedetre indítja szívemet az én Istenem.”

Nehémiás a Jeruzsálembe érkezése utáni napokban az egyik éjszaka titokban végigjárta a város kőfalát, és megvizsgálta a kőfal állapotát. Vajon miért nem szólt a többieknek? Az építkezést a környező népek részéről ellenkezés és gúny kísérte. Lehetséges, hogy merényletet is elkövettek volna Nehémiás ellen. Lehetséges, hogy maguk a munkatársak bizonytalanodtak volna el a látvány miatt, hiszen nagy volt a romlás. Nehémiást a látvány nem csüggesztette el, sőt Isten irgalmáról és az uralkodó jóindulatáról beszélt az építő közösségnek, bátorítva őket.

Tanulj meg az aggodalmaskodás helyett Istenben bízni, és másokat is lelkesíteni arra, hogy bátran merjenek Isten útján járni és Neki szolgálni!

Ámen.


Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.