Nyomtatás E-mail

2017.04.14. nagypéntek 10 óra

Köszöntő ige: Zsoltár. 22,17-20.
Énekek: Halleluja Kórus.   341.   342.
Olvasmány: Márk 15,33-41. 
Alapige: Márk 15,39. : "Bizony, ez az ember Isten Fia volt!"
Igehirdető: Csoma Zoltán lelkipásztor

Igehirdetés letöltése

Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott;
átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők
pedig csak néznek s bámulnak rám.
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem,
siess segítségemre.

( Zsoltár. 22,17-20 )

 

alt

Márk 15,33-41.

18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!

33. Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.

34. És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

35. Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.

36. Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-é Illés, hogy levegye őt.

37. Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.

38. És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.

39. Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!

40. Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,

41. A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.

Márk 15,39.

Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!

Jézust védeni vagy áldozatát elfogadni?

 

„Bizony, ez az ember Isten Fia volt!”

Kedves Testvéreim!
Ünneplő szent gyülekezet! 

Nagy hála van a szívünkben ezen a napon, mert hosszú évtizedek során munkájukat végző emberek, iskolába járó tanulók ki voltak zárva Nagypéntek ünnepléséből, mert ez nem volt munkaszüneti nap. Istennek hála, ma újra ünnepelhetnek, és bízunk benne, ez így lesz ezután is. Hiszen Jézus Urunk értünk vállalt szolgálatában óriási jelentősége van  ennek a napnak, e nap minden eseményének. Tudni vagy nem tudni ezekről örök életet vagy örök halált jelent az ember számára. Nem véletlenül van írva parancsként a Szentírásban: 
"Az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend." (1.Korintus 11:26)

Köszönjük Urunk, hogy reménységünk szerint sokkal több emberhez szólhat ezután ez a hír, mint eddig. A bűn zsoldja a halál, mondjuk és jól mondjuk, mert így van. De a názáreti Jézus az Isten Fia, aki értünk ember fiává is lett, hozzánk mindenben hasonló is volt egy dolog kivételével, benne bűn nem volt. Nem vétett sem Isten, sem az emberek ellen, az Isten törvényét tökéletesen betöltötte, minden emberrel jót tett! Neki miért kellett meghalnia méghozzá olyan kínos és átkos halállal?

Ezt nem értették többen akkor sem, és nem értik ma sem. Nem is érthetnénk, ha a Szentlélek nem világosítana meg bennünket. Döbbenet volt a tanítványokban, ők minden jóságának tanúi voltak. Ezért a sok jóságért ezzel a szörnyűséggel kell fizetni? Péterben tetőzik a felháborodás, kardot ránt és levágja a Jézus elfogására rendelt csapat egyik tagjának a fülét. Jézus fékezi, és itt is gyógyít. Péter követi a főpap udvarába, fogadalmát be akarja váltani, de nem az történik, amit ő mond, hanem  amit Jézus. Sírva kell rádöbbennie gyengeségére, mert rá is vonatkozik, amit gyönyörű énekünk így mond: "Az én erőm kicsiny, s a bűn erős nagyon." (461:3)

A bűnnek, a gonosznak ez az égbekiáltó támadása még a pogány római helytartónak is felháborítja a lelkét. Határozottan kijelenti: nem találok semmi bűnt ez emberben! Többféle módon próbálja megmenteni.
Először úgy gondolta, döntsön a Nagytanács. Ők meg akarták ölni, mint
istenkáromlót, de halálos ítéletet csak Pilátus hozhatott.
Másik próbálkozása: döntsön Heródes, aki akkor éppen Jeruzsálemben tartózkodott. De
Heródes kicsúfoltatja és visszaküldi Pilátushoz 
Újabb próbálkozás: megostoroztatja, gondolván ez elég lesz a csőcseléknek. De az halálát akarja.

Még egy utolsó lehetőség: Ünnepenként egy fogoly szabadon bocsátása. Barabbás vagy Jézus?
A csőcselék Barabbást  választja.  Pilátus
hiába mossa a kezét, kiadja nekik, hogy megfeszítsék, mert ha nem teszi, nem barátja a császárnak. Hiába a hatalom, ereje mégis kicsi, a bűn erős nagyon.

Hát ezért kellett neki meghalni, mert mi mindnyájan gyengék vagyunk a bűnnel szemben, s ennek eredményeként a mi sorsunk csak az örök halál lehetne. De helyette örök élet is lehet! Ennek csak egyetlen lehetősége van: Jézus, az Isten egyszülött Fia, aki nem volt gyenge odaáldozni magát, és megmutatni, hogy ő erősebb, mint a halál. Amit tett, mind értünk tette, nem azért, mert valamivel is kiérdemeltük, hanem mert halálra méltó állapotunkban is szeretett  bennünket.

Voltak, akik megcsúfolt állapotában is felismerték benne az örökkévaló Királyt: a mellette megfeszített egyik gonosztevő, de a pogány százados is, aki vallotta: "Bizony, ez az ember Isten Fia  volt!" Mi már sokkal többet tudunk annál, ami nagypénteken történt, hiszen mi részesülhetünk a feltámadás csodájában is. Szomorú lenne, ha mindezek ismeretében sem tudnánk, és nem vallanánk: egyedül az Úr Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet, és senki sem mehet az Atyához, egyedül csak Őáltala.

Urunk erősítsd az ebben való hitünket! Ámen.


Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.