Nyomtatás E-mail

2017.04.30. 10 óra

Köszöntő ige: 1.Timóteus 6,17-19
Énekek: 65.   431.   152.   264.   279.   199.
Olvasmány: Nehémiás könyve 5. rész 1-19. vers
Alapige: Nehémiás könyve 5. rész 13b. vers  : "Az egész gyülekezet áment mondott és dicsérte az Urat."
Igehirdető: Jenei Zoltán gyülekezeti lelkipásztor

Igehirdetés letöltése

Azoknak, a kik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel! ...

( 1.Timóteus 6,17-19 )

 

alt

Nehémiás könyve 5. rész 1-19. vers

18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!

1. Lőn pedig nagy kiáltása a népnek és feleségeiknek az ő atyjokfiai, a zsidók ellen.

2. Valának, a kik ezt mondják vala: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokadmagunkkal vagyunk, nékünk gabona kell, hogy együnk és éljünk.

3. És valának, a kik ezt mondják vala: Mind mezeinket, mind szőlőinket, mind házainkat zálogba kell adogatnunk, nékünk gabona kell, mert éhezünk.

4. Viszontag valának, a kik ezt mondják vala: Kölcsön vettünk pénzt a király adójáért a mi mezeinkre és szőlőinkre;

5. És ímé, bár a mi testünk épen olyan, mint a mi atyánkfiainak testök, s a mi fiaink olyanok, mint az ő fiaik, mi nékünk mégis rabság alá kell adnunk fiainkat és leányainkat, sőt vannak már rabszolga leányaink is, és nincs erőnk arra, hogy őket megválthatnók, hisz mezeink és szőlőink másokéi már!

6. Felette nagy haragra gerjedtem azért, mikor kiáltásukat s e dolgokat hallottam;

7. És magamba szállva, gondolkodtam erről, és megfeddém az előljárókat és főembereket, ezt mondván nékik: Ti a ti atyátokfiaival szemben uzsoráskodtok! És szerzék ő ellenök nagy gyűlést;

8. És mondám nékik: Mi megváltottuk a mi atyánkfiait, a zsidókat, a kik a pogányoknak eladattak vala, a mi tehetségünk szerint; és ti is meg akarjátok venni a ti atyátokfiait, s ők nékünk adják el magokat?! És hallgatának és nem tudának felelni semmit.

9. És mondék: Nem jó dolog ez, a mit ti cselekesztek. Hát nem fogtok a mi Istenünk félelmében járni, hogy valahára ne gyalázzanak már minket a pogányok, a mi ellenségeink?

10. Hiszen én, atyámfiai és legényeim is pénzt és gabonát kölcsönöztünk nékik; engedjük el, kérlek, e tartozást!

11. Adjátok vissza, kérlek, nékik még ma az ő mezeiket, szőlőiket, olajkerteiket és házaikat; ennekfelette, a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak századát engedjétek el.

12. És felelének: Visszaadjuk és tőlök nem veszünk semmit; úgy cselekszünk, a mint te mondod. Ekkor egybehívám a papokat és megeskettetém őket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni.

13. Ruhámat is megrázám és mondék: Épen így rázzon ki az Isten minden embert az ő házából és vagyonából, és épen így legyen kirázatott és üres, valaki meg nem teljesíti e beszédet. És monda az egész gyülekezet: Ámen. És dícsérék az Urat, és e beszéd szerint cselekedett a nép.

14. Sőt azon naptól fogva, melyen Júdának földére helytartójukul rendeltettem, Artaxerxes királynak huszadik esztendejétől fogva harminczkettedik esztendejéig, azaz tizenkét esztendeig, sem én, sem az én atyámfiai a helytartónak járó kenyeret nem evénk.

15. Holott az előbbi helytartók, a kik én előttem valának, terhelék a népet és vevének tőlök kenyérért és borért negyven ezüst sikluson felül; sőt még legényeik is zsarnokoskodának a népen. De én nem cselekedém így az Isten félelme miatt.

16. Sőt még e kőfalon is dolgoztam; mezőt sem szereztünk; s minden én legényeim egybegyűltenek ott a munkára.

17. Annakfelette a zsidók, továbbá a másfélszáz főember és a kik jőnek vala mi hozzánk a körültünk lakó pogányok közül, az én asztalomnál esznek vala.

18. A mit minden napra készítenek vala: egy ökröt, hat kövér juhot, és madarakat is készítének nékem, minden tíz napra vala mindenféle bor bőségesen; és mindemellett sem kivántam be a helytartó kenyerét, mert nehéz vala a szolgálat ezen a népen.

19. Emlékezzél meg rólam, én Istenem, javamra, mindarról, a mit én e néppel cselekedtem!


Nehémiás könyve 5. rész 13. vers

Ruhámat is megrázám és mondék: Épen így rázzon ki az Isten minden embert az ő házából és vagyonából, és épen így legyen kirázatott és üres, valaki meg nem teljesíti e beszédet. És monda az egész gyülekezet: Ámen. És dícsérék az Urat, és e beszéd szerint cselekedett a nép.

 

„Az egész gyülekezet áment mondott és dicsérte az Urat.”

Kedves Testvéreim!

„KÜZDELEM AZ ELLENSÉG ELLEN” – ezzel a címmel folytatjuk Nehémiás könyve tanulmányozását.

A Krisztus előtti V. században az Isten népének a babiloni fogságból hazatért maradéka erőfeletti munkába kezdett: a romokból fel akarták építeni Jeruzsálemet, a szent várost. Hozzáfogtak a lerombolt kőfalak kijavításához, azonban a munka nem haladt akadálytalanul. Az ellenség igyekezett megakadályozni az építés munkáját. A kőfalat nagy fáradsággal építő népnek ezért két irányban kellett erőfeszítést tennie: az építkezés mellett védekeznie kellett a fenyegető ellenséggel szemben. Ez a megosztott figyelem és energia nagyon megterhelő volt: „a teherhordók egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a kopját tartották”. Mennyi energia pazarolódott el erre a kettős tevékenységre!

I. Ki az ellenség?

A Biblia világosan határozza meg, hogy ki az Isten népének ellensége: „…ellenségetek az ördög…”. Minden rossz, minden hamis, minden tisztátalan dolog mögött az ördög rejtőzik. „Aki a bűnt cselekszi, az ördögtől van.” (I. János 3, 8. )

II. Az ördög álarcai:

Az uzsorások.

Mit jelent az uzsora: az „usura” (latin szó) kamatot jelent, az „usuria” kamatra adott kölcsönt jelent. Később a másik ember szorult helyzetének kihasználását, embertelen magas kamatra adott kölcsönt jelentett.

A babiloni fogságba hurcolás kezdetétől már fokozódott az izraeli társadalom kettéosztódása: a gazdagok kihasználták a szegények nyomorúságát, és először a földjeiket, szőlőiket kaparintották meg kölcsönök ellenében, majd a gyermekeket a szüleikkel taszították rabszolgasorsba. A fogságból hazatérés után Nehémiást és munkatársait a romok megépítésének nehéz feladata foglalta el, és csak később derült ki az óriási társadalmi megosztottság. Szomorú, hogy minden időben vannak olyanok, akiknek a pénz a bálványuk, és ezért minden gonoszságra képesek, istentelenné és embertelenné válnak.

A Biblia az Ószövetségben és az Újszövetségben is azt tanítja, hogy az anyagi javakkal bölcsen kell bánni, eszköznek tekintve a tisztességes, és Isten dicsőségét – embertárs javát szolgáló élethez. (V. Mózes 24,6-22)

Jézus így tanított:
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák, és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben.” (Máté 6,19-20)

Jézus a gazdag ifjúnak ezt mondta:
„Add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben!” (Lukács 18,22)

Példák: Nehémiás, Pál apostol, Kálvin János, Schweitzer Albert, II. János Pál pápa.

Wesley János, angol reformátor három pontja az anyagiakról:

1. Szerezz minél több pénzt becsületes úton! 
2. Élj minél takarékosabban! 
3. Adakozz minél többet Isten országának építésére!

Szolgáljunk Isten ügyének és embertársainknak azzal, amit mi is kaptunk!

Ámen.


Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.