Nyomtatás E-mail

2017.07.02. 10 óra :  Nagyváradi vendéggyülekezet

Köszöntő ige: 1 Korinthus 1,3
Énekek: 65:1.   165:1-3.   154.   396:3.   397.

A Nagyvárad-Olaszi Református Egyházközség Kórusának műsora:
Balassi Bálint: Lengyel dallam
Claude Goudimel: 24. Genfi zsoltár
Ádám Jenő: 134. zsoltár
Gárdonyi Zoltán: Hálakánon
Ch. Wesley: A feltámadt hős
Jean Sibelius: Igéddel áldj meg!

Olvasmány: Az apostolok cselekedetei 15. rész 18-29. vers 
Alapige: Ap.csel. 15,30-31. : "...semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül ..."
Igehirdető: Veres-Kovács Attila, Nagyvárad-Olaszi református lelkipásztor

Igehirdetés letöltése

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

( 1 Korinthus 1,3 )

 

alt

Az apostolok cselekedetei 15. rész 18-29. vers

18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!

18. Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit. 
19. Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez; 
20. Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől. 
21. Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák. 
22. Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válaszszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának. 
23. Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének, és az atyafiak az Antiókhiában, Siriában és Czilicziában levő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket! 
24. Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk: 
25. Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válaszszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal, 
26. Oly emberekkel, kik életüket tették koczkára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. 
27. Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket. 
28. Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, 
29. Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!

Az apostolok cselekedetei 15. rész 30-31. vers

30. Azok annakokáért elbocsáttatván, elmenének Antiókhiába; és egybegyűjtvén a sokaságot, átadák a levelet.
31. És mikor elolvasták, örvendezének az intésen.

 

Ö R Ö M H Í R M O N D Ó K

„...semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül ..."

Kedves Testvéreim!

A zsinatok idejét éljük. Ünnepélyes megemlékező alkalmak zsinati szinten idézik az 500 évvel ezelőtti eseményeket, melynek során Luther Márton elindította az egyház útját az Isten Igéje felé. Egész munkásságával hirdette, hogy az evangélium Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére (Róma 1,16). Hitvallások születtek, itt Debrecenben is, mellyel a magyarság kapcsolódott a felfrissült evangéliumi hit nyugati gyakorlatához.

Milyen kár, hogy a reformációt csak öt, vagy - az előreformátotokat is beleszámítva - legfeljebb hat évszázadosra számítjuk. Pedig az egyház történetének első jelentős reformációja Krisztus után 49-ben, 1968 évvel ezelőtt történt a Jeruzsálemi Zsinaton. A kérdés az: ki az én felebarátom, hittestvérem? Kikkel megyek tovább az egyházban? Úgy tevődött fel a kérdés, hogy maradjon-e a keresztyénség - Jézus követése - egy kis zsidó szekta, vagy nyissák meg az üdvösség útjának lehetőségét a pogány világ előtt is. Kit fogadunk be az egyházba, a Jézus közösségébe?

Már nemcsak egy város, Jeruzsálem az, amely meghatározó ebben a kérdésben. Ott van Antióchia, a volt szíriai nagyváros, a Római Birodalom harmadik legnagyobb városa, hatalmas zsidó közösségével, ahol „nagy sokaság tért meg az Úrhoz” (Apostolok cselekedetei 13). Kiterjedt misszió indul a városban, amely Pál apostol munkásságának meghatározó helye, a korai keresztyénségnek lelki bázisa lett.

Az említett zsinaton mindkét város hívő közössége hallatta hangját. Jeruzsálem kifogásolta az antiókhiai gyakorlatot, hogy a János keresztsége szerint, vízzel keresztelnek, de nem alkalmazzák az ószövetségi körülmetélést. Ezzel szemben Jeruzsálem életben tartja a mózesi törvényt és a körülmetélés megelőzi a keresztséget. Üdvösséget érintő kérdésnek tekintik az ó-törvény életben tartását: körülmetélés nélkül nincs üdvösség. Péter háromszori szólása világosítja meg a zsinat tagjainak lelkét: ha Isten a pogányoknak is adta az ő Szentlelkét, őket is megtisztította, ők is Jézus Krisztus kegyelméből üdvözülnek.

Végül Jakab apostol (az Úr Krisztus testvére), aki a jeruzsálemi közösség élén állt, kimondja, hogy befogadják a pogányokat a keresztség által, nem kell körülmetélni - nem gördítenek a keresztyének akadályt a pogányok megtérése elé. De ahhoz, hogy a keresztyén közösség tagjai legyenek a pogányok, feltételeket szabtak: tartózkodjanak mindenféle tisztátalantól és rendezett családi életet éljenek. Időszerűsége ma is megállja a helyét.

Az Ige hatalmas üzenete az a felismerés, hogy ki kell tárni az egyház kapuját a misszió által a pogányok felé. De hogyan kezdjék?

Korszakos döntésként levelet írt az apostoli zsinat az Antiókhiában lévőknek. A kor legközismertebb nyelvén, a parasztság által használt egyszerű görög nyelven írták, hogy mindenki megérthesse. Isten akarata lett valósággá a levél közismertté tétele által. Mintha az 500 éves reformáció tétele már akkor megfogalmazódott volna: Mindenkinek az anyanyelvén kell hirdetni Isten Igéjét.

Pál és Barnabás, Silás és Barsabás lettek a világ első ÖRÖMHÍRMONDÓI. Ma te vagy, kedves Testvérem, Istennek élő levele, melyet „nem tentával, hanem Szent Lelkével írt” mindazokhoz, akikhez küld téged. Minden várt és váratlan találkozásban Isten egy-egy alkalmat ad neked, hogy átadd az ő levelét, és az üdvösség útját megnyisd az éppen erre váró útkeresőknek.

Légy örömmondó! Ámen.


Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.