Nyomtatás E-mail

2017.10.22. 10 óra

Köszöntő ige: Máté evangéliuma 11. rész 28. vers
Énekek: 466,1. 345,1-4. 460,1. 295,1. 446,1-2. - Úrvacsora előtt és alatt: 23,1. 436-442.
Olvasmány: Lukács evangéliuma 24. rész 13-35. vers
Alapige: Máté evangéliuma 26. rész 26-28. vers: " ... Vegyétek, egyétek, ez az én testem! ... "
Igehirdető: Jenei Zoltán gyülekezeti lelkipásztor

Igehirdetés letöltése

Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok
és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.

( Máté evangéliuma 11. rész 28. vers )

 

alt

Lukács evangéliuma 24. rész 13-35. vers

18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
13. És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
14. És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
15. És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
16. De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
17. Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
18. Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
19. És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
20. És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
21. Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
22. Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
23. És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
24. És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
25. És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
26. Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
27. És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
28. Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
29. De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
30. És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
31. És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
32. És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
33. És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
34. Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
35. És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.

Máté evangéliuma 26. rész 26-28. vers

26. Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
27. És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan;
28. Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.
29. Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.

 

A REFORMÁCIÓ MA: Az úrvacsora – közösség Jézus Krisztussal.

 

…vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta:
Vegyétek, egyétek, ez az én testem!
Azután vette a poharat, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.”

Kedves Testvéreim!

A Reformáció 500. jubileumi esztendejét éljük – kiváltságosok vagyunk. Az istentiszteletek, egyházi rendezvények, evangélizációk, hitmélyítő alkalmak témája ehhez a nagy eseményhez kapcsolódik.

A rendkívüli mértékben áldott reformátorok életére és tanítására emlékezni nagyon hasznos dolog. Azonban a Reformáció jelenkori hatásai, mai gyümölcsei arra eszméltetnek, hogy Isten nemcsak a múltban, hanem a mindenkori jelenben, a mi életünkben is folyamatosan munkálkodik, sőt minket is áldásul akar használni a családunkban, a gyülekezetünkben, a társadalmi kapcsolatainkban.

 

Ezért a mostani gyülekezeti igehirdetés-sorozat címe ez: A REFORMÁCIÓ MA
A mai istentisztelet témája: Az úrvacsora – közösség Jézus Krisztussal.

 

Az úrvacsora sákramentumát Jézus Krisztus szerezte. Az egyháztörténet évezredei során, mind e mai napig, többféle módon értelmezik és gyakorolják az úrvacsorát.

Formai különbségek:

  • Vannak keresztyének, akik csak ostyát vesznek magukhoz, a vízzel kevert bort csak a szertartást vezető pap ihatja meg.
  • Vannak keresztyének, akik borba mártott ostyát vagy kenyeret kapnak az úrvacsorázás alkalmával.
  • Vannak keresztyének, akik egy falat kenyér és egy korty bor által részesülnek az úrvacsorában.
  • Vannak gyülekezetek, ahol nagy kehelyből, máshol csak kis kehelyből isszák a bort.

Tartalmi különbségek:

  • Vannak keresztyének, akik az átlényegülés (transzszubsztanciáció) dogmája alapján azt vallják, hogy az ostya és a bor valósággal átváltozik Jézus testévé és vérévé.
  • Vannak keresztyének, akik csupán Jézus megváltó áldozatára emlékeztető szertartásnak tekintik az úrvacsorát.

Mi, reformátusok, Kálvin János reformátorral valljuk, hogy az úrvacsora egyszerre áldott múltbeli emlék és ugyanakkor csodálatos jelen valóság (unio mystica cum Christo – titokzatos egyesülés Krisztussal).

Miközben magunkhoz vesszük a falat kenyeret és a korty bort, és visszaemlékezünk arra, hogy 2000 évvel ezelőtt Jézus teste megtöretett és vére kiontatott azért, hogy nekünk bűnbocsánatot, örök üdvösséget szerezzen, ugyanakkor átéljük a lelkünkben, hogy Jézus Krisztus a Szent Lélek által itt van velünk, és bizonyosságot ad nekünk arra, hogy mi itt és most valóban Isten megváltott gyermekei vagyunk, és a földi életünk lezárulása után lelkünknek elkészített helye van a mennyben, Isten dicsőséges országában. Az úrvacsora által mi változunk, szentelődünk egyre inkább, hogy felkészülve állhassunk majd a kegyelmes Isten elé.

Ámen.


Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2017.