Nyomtatás E-mail

2017.12.24. 10 óra Advent

Köszöntő ige: János evangéliuma 8. rész 36. vers
Énekek: 40. 304. – Keresztelő ének: 329:2.: Nem éltem még …
Olvasmány: Máté evangéliuma 25. rész 1-13. vers
Alapige: Jelenések könyve 3. rész 20. vers  : "Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek .... "
Igehirdető: Jenei Zoltán gyülekezeti lelkipásztor

Igehirdetés letöltése

Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.

( János evangéliuma 8. rész 36. vers )

 

alt

Máté evangéliuma 25. rész 1-13. vers

18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!

1. Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. 
2. Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond. 
3. A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; 
4. Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben. 
5. Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának. 
6. Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe! 
7. Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat. 
8. A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. 
9. Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak. 
10. Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó. 
11. Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk. 
12. Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket. 
13. Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.

Jelenések könyve 3. rész 20. vers

Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.

 

Jézus mondja: 
„Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek,
ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót,
bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig Énvelem.”

Kedves Testvéreim, Adventet ünneplő Gyülekezet!

Ajtóról is hallottunk, Isten igéjét hallgatva, és bizonyára túl nagy jelentőséget most nem tulajdonítottunk e szónak, hiszen az ajtó hétköznapi dolognak számít. De most éppen Isten igéje akarja rá felhívni mindnyájunk figyelmét, hogy figyeljünk, mert hétköznapi jelentőségén túl, döntő, sorsunkat meghatározó szerepe van.

Hétköznapi jelentősége: védelmet, így bizonyos mértékű biztonságot jelent. Védelmet jelent a kedvezőtlen időjárással szemben. Ilyenkor télen senki sem tartja nyitva az ajtaját, hiszen akkor hiába használná a drága tüzelőt. Viharban, szélben hasonló a helyzet: igyekszik mindenki jól bezárkózni. De még kóbor vagy vad állatok ellen is védelmet jelent az ajtó. Én nem egy esetről tudok, amikor élelmet keresve medve ment valakinek a házába, akinél nem volt zárva az ajtó …

De ki lakna szívesen ajtó nélküli házban, abban a világban, ahol a gonosz is munkálkodik, aki mindig az ember ellensége volt, és sokszor még a bezárt ajtón keresztül is megpróbál behatolni, hogy gonosz szándékát megvalósítsa … Bizony bezárjuk az ajtót; hasznos, ha nem mindenkinek nyitjuk ki.

De mi a jelentősége a hétköznapi szerepén túl?
Teremtőnk, mikor megalkotott bennünket, ajtóval nem zárta el magát tőlünk, bizalommal volt irántunk, közösségben lehettünk Vele. Semmiben nem volt hiánya az embernek, az írás szerint az Édenkert bőségében élt, mégis visszaélt ezzel a bizalommal. A bűneset miatt bezárult az ember számára az Édenkert ajtaja, megszűnt a Teremtő Istennel való életközösség. Az ember elszakadt az élet forrásától, irányt vett a halál felé. Istentől való elfordulása után annyi baj szakadt rá, hogy maga is megpróbál bezárkózni – így véli biztonságban magát.

Pedig Isten nem mondott le a Tőle elfordult emberről.
Jézus által utána jött a nyomorúság világába, hogy ha megbánta tettét, Vele visszatalálhasson elvesztett örök boldogságába: Istenhez, Teremtőjéhez, az örök élet drága forrásához. Ezt a szolgálatot egyszülött Fiára, Jézus Krisztusra bízta, aki ember fiává is lett, hogy ezt a hatalmas munkát a nyomorúságos világunkba eljőve elvégezze. Ő mondja félelmeink miatt bezárt ajtóink előtt: Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek. Jézus segíteni jön, megmutatni halálig való szeretetét. Fontos megnyitni az életünk ajtaját, hogy megismerkedjünk Vele, és Ő is ismerjen minket, mint övéit.

Ma még tart a kegyelem ideje.
Még zörget a drága Szabadító. Ahogyan szép énekünk mondja: „Ma még lehet, ma még szabad …” Még vár az Úr Jézus az életünk ajtajának megnyílására. Aki befogadja Őt, azzal közösséget vállal, és beviszi a mennyek országába. Ezért hát érdemes Neki ajtót nyitni, Őt megismerni, hogy Ő is az övéiként tartson számon bennünket.

Ezt az örömhírt osszuk meg minél több embertársunkkal!

Ámen.

Ajánlja ismerőseinek...

 

© Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség 2006-2018.