Gyülekezeti tábor Balatonfenyves – 2024

Ahol a víz az úr…!

„Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket! Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. Azután elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap.
Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a szárazföld! És úgy történt. Azután elnevezte Isten a szárazföldet földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte el. És látta Isten, hogy ez jó. ” (1 Móz,1.)
Vagyis Isten a vizekkel kapcsolatosan is megállapította, hogy ez jó!

Igen jó volt nekünk is, akik részt vehettünk a balatonfenyvesi családi táborban. Európa legnagyobb tavának partján Istenre és egymásra figyelve tudtunk lelkileg gazdagodni.

Bár be kell vallanom: a szállás elfoglalása elsőre bennem némi ellenérzést keltett. A kis házak emeletes ágyain olyan feliratok, üzenetek fogadtak, amelyek elgondolkodtattak: talán szerencsésebb lenne a közelben, egy másik szálláshelyre átköltözni, onnan naponta bejárni a táborba. De a nejem józan gondolkodása csendesített. Mert a körülményeknél fontosabbak a barátok, a közösség, az együtt töltött idő, a beszélgetések, és ami a legfontosabb a közös Istenre figyelés.
A második nap kiscsoportos csendessége alkalmával jöttem rá: ebben az Atya tanító szándéka talált meg! Elfogadásra, hálaadásra indított! Ezért pedig nem tudok elégszer köszönetet mondani az Atyának!

A hét témája a VÍZ volt. Az éltető, az élő víz, amelynek minőségéről, szakrális jelentőségéről nagyon sok előadás, elmélkedés elhangzott! Érdekes szempontok alapján lett meg- és rávilágítva Isten vízzel kapocslatos szándékaira. A tisztítás – tisztulás, az éltető – pusztító hatás, az elválasztás és összekapcsolás, és még sokáig lehetne sorolni. A szolgálatok mind gondolatébresztőek voltak, hála érte! Ahogy lelkipásztorunk fogalmazott: csak használjon! És használt is, hiszen a kiscsoportos beszélgetéseknél olyan vallomásokat indított el, olyan gondolatokat hozott felszínre, olyan megnyílásokat eredményezett, ami számomra és remélem sokak számára azt az élményt eredményezte: lelki épülésünkre szolgált, azaz használt minden táborban töltött perc!
Megélhettük, érezhettük Isten szentlelkének jelenlétét, gondviselését! Ez pedig mennyit lendített a kemény matrac okozta reggeli elmacskásodáson, az étkező előtt töltött, napsütötte, nem inkább égette sorban álláson, várakozáson! Hihetetlen módon nyitogatta Isten az év közben, a munkás hétköznapokon zártabb lelkeinket!
És még mit adott ez a tábor? Felismerést abban is, hogy micsoda értékek rejlenek a gyülekezetünkben, gyülekezeteinkben! A Ki-mit tud program például rávilágított arra, hogy olyan művészi kincseink vannak, amit a másik gyülekezet tagjai így kommentáltak: „bár nekünk is lenne ilyenünk” – most az énekképességekre utalok. De ha a győztes, helyben írt paródiát idézem meg, nos kérem – a rádiókabaréban is megállta volna a helyét! És igaz ez a megállapítás a szakmai, művészeti előadásokra is – gyülekezetünk tagjai által képviselt gazdagság határtalan. Ha egészségóvással kapcsolatosan kellett lépni, drága tagjaink léptek, ha szakmai előadás tudásgazdagításról volt szó, élen jártunk, ha tánctanításról volt szó, élménygazdagítottunk. Mind-mind Istent dicsőítette!

Ahogyan őt dicsőítette az énektanítása, az ének-zenei szolgálat! Taize-i élményt adott! Olyan volt, mint annak idején abban a közösségben: szóltak a lélekemelő dicsőítések, utat mutattak az Istennel való találkozás felé, az Ige befogadásának nyitottsága felé! Ezt személyesen itt is megköszönöm minden szolgálattevőnek!
És élmény volt egy másik gyülekezetnek a megismerése is. A szabadságtelepiekben testvérközösségre leltünk. Még akkor is, ha szokatlan katonás szabályokkal találtuk magunkat szemben, fegyelemtanítás gazdagította napjainkat. Ez is előnyünkre, épülésünkre vált, kinek így, kinek úgy! De egy egészen biztos: testvérekre, lelki közösségre leltünk, valóban egyek lehettünk az Úrvacsora szentségében, közösségében, vagy éppen a rendőri intézkedés lecsendesítésében!
Az a hét röviden ezt adta: Jó volt nekünk ott lenni, jó volt nekünk közösségre lelni, jó volt lelkileg épülni!
Köszönet és hála érte!